Az egri dűlőkben néhol található volt (s néha még ma is) egy-egy kunyhó, házikó, mely a szerszámok, egyéb segédanyagok tárolására, munka közbeni megpihenésre, esetleg csőszfunkcióra használtak. Ezek közül is az egyik legimpozánsabb a Sík-hegyen lévő „Nagytornyos” volt. A képen az Egri Csillagok termelőszövetkezet munkatársai éppen felmérik az épület állapotát, a jövőbeni felújítás okán.
Az Egri Érsekségnek a közvetlen egri határon túl is nagy kiterjedésű szőlői voltak. Ennek egyik példája a Demjén és Kerecsend közt fekvő Albertmajor, illetve annak kelet-délkeleti fekvésű szőlőültetvénye. Az Érsekség szakmai alapú, évszázados tapasztalatokra épülő és tudatos gazdálkodást folytatott, melyet jól jelez e térképvázlat is. A szőlőterület 24 parcellára volt osztva, melyből egyben nagyburgundi, kettőben medoc noir (menoire),
Bár számos árnyoldala volt az 1989 utáni gazdasági átmenetnek, ez a fénykép mégis egy eufórikus pillanatot rögzít. A svéd király 1991 tavaszán hivatalos látogatáson járt Magyarországon, és Egerbe, illetve az Egervin Verőszala utcai pincéjébe is eljutott. Útján, a hivatalos protokollhoz illően, a magyar államfő, Göncz Árpád kísérte. Beszédes, hogy egy nagy, 353 hektoliteres (!), Egri Bikavér feliratú díszhordó előtt készítettek csoportképet,
Ez az árjegyzék, a keletkezési adatai körül bizonytalanság ellenére, jól megmutatja a korabeli termékhierarchiát, a vonatkozó piaci ár-érték viszonyokat, illetve az időszak kiemelkedőbb évjárataira is utal. Az itt látható termékpaletta már a Borkombinát által a 70-es években végrehajtott egységesítő törekvéseket tükrözi. A listán szereplő 1976-os Leányka minden bizonnyal egy kései szüretelésű, édes szamorodni típusú bor lehetett.
A képen a háttérben már látszanak a termelőszövetkezetek által átalakított ültetvények: betonoszlopok, magasabbra húzott dróthuzalok. A termelőszövetkezet közössége zománcozott vödrökkel a kezében, bízva a leszüretelendő termés kielégítő minőségében és mennyiségében, optimistán tekintett a fényképezőgép lencséjébe.
___
Csutorás Ferenc, Szilágyi Réka és Pap Péter István könyvet írtak az egri bikavér történelméről.
A helikoptert a fényképen éppen permetszerrel és vízzel töltik fel, valahol a Nagy-Eged hegy legalsó szoknyáján, az Eger–Noszvaj autóút alatti részen. A kép hűen tükrözi a kor technikába vetett hitét és az ebből fakadó, sokszor a megtérülést sem pontosan mérlegelő beruházási szándékot. A háttérben látható, hogy a Nagy-Eged hegy épp az újratelepítés fázisában volt: a kép jobb és bal szélén is láthatóak lombokat tükröző foltok,
Néhány kiemelkedő egri szőlő- és bortermelő, valamint agrárminisztériumi tisztviselők az 1930-as évek elejétől nagy erőkkel igyekeztek létrehozni egy korszerű szövetkezetet a borvidéken, amely mind a termeltetésben, mind a felvásárlásban, mind a borkészítésben, mennyiségi és minőségi tekintetben is az élre törhet. A szövetkezeti cég megalakult, a központi székház a vasútállomás melletti telken megépült, azonban nem tudott elindulni a vállalkozás,
A nyugat-európai fogyasztás fejlődésével és a kelet-nyugati kapcsolatok javulásával a ’60-as évek legvégétől az egri bor újra egy érdekes exportcikként jelent meg a világpiacon. Ugyan ekkoriban inkább csak az „alsó polcos”, olcsó szegmensben látták a helyét a nyugati partnerek az egri bornak, a magyar borok külkereskedelmét bonyolító Monimpex kampányokkal, prospektusokkal igyekezett fokozni a minőségi, palackos egri bor – a képünkön a bikavér és a leányka – iránti igényt.
Frenreisz István budapesti borkereskedő volt az 1920-as, ’30-as években. A korszakban, akkoriban bevett gyakorlat szerint gyakran látogatta az ország különböző borpincéit, ahol saját kóstolása nyomán választotta ki az általa forgalmazandó tételeket, majd vásárolta meg ezeket lédig formában. Ezeket V. kerületi, Matild udvari kereskedőházában árusította, főleg folyóborként, illetve a jobb minőségűeket – mint a képen látható Egri Bikavért – palackosan,
1958-ban Nemzetközi Borversenyt rendeztek Budapesten, amelyen a világ legtöbb bortermelő országa képviseltette magát, köztük a legpatinásabbak is. A termelőszövetkezetek erőszakos megszervezésének kezdete előtt egy évvel még engedték nevezni a magántermelőket is. (Mindkét körülmény – nemzetközi mezőny, magántermelők részvétele – jellemző a kádári konszolidáció e furcsa, egyszerre elnyomó és megengedő, átmeneti periódusára.)
A lehetőséget kihasználva id.
A 18. század végén alapított, a prágai Óváros tér 6. szám alatti Oppelta a cseh főváros egyik legpatinásabb szeszesital- és borkereskedése volt. Az itt közölt borlap, illetve annak magyar borokat listázó oldala megmutatja, hogy a nemzetközi klasszikusok (Bordeaux, Mosel, Porto, Marsala, Champagne stb.) mellett gondos válogatást tartottak hazánk akkori boraiból az 1930-as évek második felében: Villány,
A szőlő- és bortermeléssel foglalkozó magánzókat tömörítő egri Gárdonyi Kör tagjai saját szakmai fejlődésük, kapcsolati hálózatuk és jókedvük gondozása érdekében gyakran tettek kirándulásokat a többi magyar borvidéken. Az itt közölt fotó készültekor éppen Badacsonyban voltak. A fotó nagyrészt olyan gazdákat örökít meg, akik szegényparaszti sorból lettek kisebb, piacra termelő földbirtokot igazgató egyéni gazdálkodók, valamikor az 1930-as években vagy az 1945-ös földreformot követően.
A fénykép a várostól nyugat-délnyugati irányból, feltehetően a Galagonyás szőlőültetvényei környékének nézőpontjából készülhetett. Az Eged déli lejtője még művelt, vagyis mindenképpen a filoxérajárvány előtt készült a felvétel. Emellett szépen megmutatkoznak a Galagonyás karós művelésű szőlői is, ez utal a korban legelterjedtebb művelésmódra is.
___
Csutorás Ferenc, Szilágyi Réka és Pap Péter István könyvet írtak az egri bikavér történelméről.
Egri vincellériskola, képeslapkép, 1900-as évek legeleje (Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Budapest, 1909)
Az Egri Magyar Királyi Vincellériskola épülete és a körülötte lévő szőlőültetvény a mai Mátyás király úton, a mostani megyei levéltár helyén. A vincellériskola a szakszerű egri szőlész- és borászképzés első hivatalos intézménye volt, és mint ilyen, egyszersmind a filoxérajárvány pusztítását követő újratelepítési munkák során a borvidék tudományos és innovációs központja is.
A Budafoki Állami Pincegazdaság által forgalmazott 1937-as Egri Burgundi palackja (Cseres Pál magánhagyatéka)
A felvásárolt és saját egri területein termelt gyümölcsöt Budafokon dolgozta fel a pincegazdaság. Hogy pontosan milyen fajtájú, milyen összetételű bort tartalmazott a palack, az a mából már meglehetősen kérdéses. Éppen ebben az időszakban, a filoxéra utáni nagy rekonstrukció utolsó szakaszában a „Burgundi” név alatt sok különböző fajtájú bor is szerepelhetett,
Braun Károly millenniumi emlékérme, 1896 (Madaras Péter magánhagyatéka)
Idősebb Braun Károly egri szőlőbirtokos és bortermelő emlékérme, melyet a filoxéra elleni védekezésben végzett munkájáért kapott, személyesen Ferenc Józseftől, az 1896-os millenniumi ünnepségek keretében, Budapesten. Mások mellett id. Braun kezdte meg ellenálló amerikai alanyokra oltani a Sík-hegyen lévő, korábban vegyes telepítésű, kipusztult szőlőit fajtatiszta kadarkaültetvényre.
A Földművelésügyi Minisztérium Birtokrendezési Főosztályának véghatározata, 1949 (Csutorás Ferenc magánhagyatéka)
Az 1945-ös földreform az egri határban is sok visszaélés mellett zajlott le. A kárt szenvedett gazdálkodók mind az országos politikában, mind az egyéni érdekérvényesítés terén próbáltak korrekciót és jogorvoslatot találni ügyükre, melyeket azonban a kommunista párt az újonnan földhöz jutott gazdák tömegtámogatásával a háta mögött sikeresen elhárított.
A Dobó István Mezőgazdasági Termelőszövetkezet szépasszony-völgyi borozója az 1960-as évek elején. A Dobó téesz volt a korszakban a borvidék egyik legnagyobb szőlőtermelője. A termés nagy részét az állami gazdaságnak (későbbi borkombinát/Egervin) adták át feldolgozásra, de valamennyi bort ők is készítettek, amit ehhez hasonló borozóikban értékesítettek kimérve, régió- és országszerte.
___
Csutorás Ferenc,
A Budafoki Állami Pincegazdaság által forgalmazott 1938-as Egri Bikavér palackja. A felvásárolt és saját, egri területeken termelt gyümölcsöt Budafokon dolgozták fel. Az egri bikavér a vörösborok közt már akkor is kiemelt jelentőséggel bírt, amit mások mellett a vaskos, különleges palack is jelez.
___
Csutorás Ferenc, Szilágyi Réka és Pap Péter István könyvet írtak az egri bikavér történelméről.
Palackozott egri aszú frontcímkéje a 20. század elejéről. Feltehetően kereszteslevelű és lúdtalpú szőlőkből, azaz a kadarka Egerben kialakult változataiból készült, a mai fogalmaink szerint inkább szamorodnieljárással. (Aszúszemeket tartalmazó fürtös szüret és préselés.)
___
Csutorás Ferenc, Szilágyi Réka és Pap Péter István könyvet írtak az egri bikavér történelméről. Az Egri borvidék legfontosabb borának 150 éves múltját feldolgozó,
Grőber Jenő szalmakalapja. Grőber Jenő egri földbirtokos és bortermelő, a bikavér valóságos apostola volt a 20. század első felében. A felhasznált szőlőfajták, a házasítási arányok, az érlelési idő és számos más tényező kérdésében máig megkerülhetetlen a munkássága. Szalmakalapja megidézheti előttünk a nyári hőségben a szőlőterületeket körbejáró gazda alakját, akinek már ekkor az eljövendő szüret várható dilemmái járhattak a fejében.
Az Egri és Visontai Borpincészetek Rt. borárlapjának egy példánya az 1940-es évek elejéről. A vállalat 1942-ben, budapesti központtal alakult részvénytársasággá, néhány egri nagypolgárnak és fővárosi befektetőknek köszönhetően. A teljes mátrai-bükki térségből vásároltak fel szőlőtermést, és ezekből készítettek – a korabeli sajtó megítélése szerint – magas minőségű borokat, köztük nagy arányban palackozottakat is.
Ez az árlista jól dokumentálja a 20.
A képeslapon Eger egyik legkiválóbb és a városközponthoz legközelebb eső dűlője, a főegyházmegye tulajdonában lévő Érseki-dűlő látható, amely saját korában kiváló minőségű vörösborairól volt híres. A tőkés szőlőket karósan művelték, amely a legjellemzőbb módszer volt az egri szőlőhegyeken a kordonos művelés 20. század közepi elterjedéséig. A képen valószínűsíthetően egy kadarkaültetvény látható.
___
Csutorás Ferenc,
Ifj. Braun Károly Eger jegyzője, később polgármestere, szőlő- és bortermelő. Édesapja, id. Braun Károly komoly érdemeket szerzett a filoxéra elleni küzdelemben, melyekért 1896-ban Ferenc József a Császári és Királyi Millenniumi Emlékérmet adományozta neki. Az apai erőfeszítésekhez méltón ifj. Braun Károly szőlő- és bortermelői munkája során a kadarka és a bikavér szószólója volt. Birtokát és pincészetét 1949-ben államosították.
A filoxérajárvány utáni rekonstrukciós munkákat segítendő a magyar szőlész- és borászközösség innovatívabb szereplői a századfordulótól rendszeresen szerveztek maguknak külföldi szakmai túrákat. Képünkön a fehérborairól, elsősorban rajnai rizlingjeiről elhíresült Mosel-vidék egyik városában láthatóak az utazás résztvevői.
A legfelső sorban balról a negyedik (az ajtó előtt, középen) Grőber Jenő egri szőlőbirtokos és bortermelő, az egri bikavér „apostola”.