Az Egri és Visontai Borpincészetek Rt. borárlapjának egy példánya az 1940-es évek elejéről

Az Egri és Visontai Borpincészetek Rt. borárlapjának egy példánya az 1940-es évek elejéről. A vállalat 1942-ben, budapesti központtal alakult részvénytársasággá, néhány egri nagypolgárnak és fővárosi befektetőknek köszönhetően. A teljes mátrai-bükki térségből vásároltak fel szőlőtermést, és ezekből készítettek – a korabeli sajtó megítélése szerint – magas minőségű borokat, köztük nagy arányban palackozottakat is.

Ez az árlista jól dokumentálja a 20. század első harmada nagy politikai-gazdasági megrázkódtatásainak kényszerében, a filoxérajárvány utáni rekonstrukció utolsó szakaszának végére kialakult egri termékpalettát. A vörösborok közül ekkor a borvidéki alapbornak minősülő Egri vörös, a fajtaborként kezelt Egri Nagyburgundi és az ekkor még kadarkaalapú csúcsbor Egri Bikavér voltak a legnagyobb presztízsű – mai kifejezéssel élve – „húzómárkák”. 

___
Csutorás Ferenc, Szilágyi Réka és Pap Péter István könyvet írtak az egri bikavér történelméről. Az Egri borvidék legfontosabb borának 150 éves múltját feldolgozó, Az egri bikavér címet viselő kötet készítésekor az információk, történetek mellett gazdag képgyűjteményt állítottak össze a szerzők, amelynek darabjait a borvidék honlapján mutatják be.