Verpelét a világ közepe!
Szinte hihetetlen, hogy a ma már 90 hektár szőlőterülettel rendelkező Varsányi Pincészetet harminc éve egy kéthektáros területtel indította a családfő, Varsányi Lajos. Bár a méret jelentősen megnőtt, a verpeléti pincészet családias jellege a mai napig megmaradt, és a munka oroszlánrészét ma már a második generáció végzi. A családról, a pincészet életéről, a borokról és a tervekről Farkasné Varsányi Katalin mesél.
Verpeléti lány vagy?
Igen, itt nőttem fel, és ötéves voltam, amikor ez a borászati vállalkozás elindult. Nekem Verpelét most is a világ közepe. Nagyon jó gyerekkorom volt, láthattam, hogy a szüleim milyen rajongással figyelik a természetet és hogyan fogalmazzák meg a saját életszemléletüket a szőlő és a bor által.
Tizenéves koromban kaptam egy walkmant, amit magammal vittem a szőlőbe, de apukám rám szólt, hogy most ne a zenére, hanem a természet hangjaira figyeljek. Ez akkor nem esett jól, de igaza volt, és ma már én is ezt kérem a saját gyerekeimtől.
Most is itt élsz a faluban?
A férjemmel úgy döntöttünk, hogy beköltözünk Egerbe. Három gyerkőcünk van, a fejlődésükhöz ott adott minden lehetőség, mi pedig húsz perc alatt Verpeléten vagyunk. Igazán nem távolság.
Hárman vagytok testvérek, mindhárman lányok. A szüleidben nem volt aggodalom, hogy senki sem fogja majd továbbvinni, amit felépítettek?
Egy darabig biztosan volt, de én tizenhárom évesen kijelentettem, hogy szőlész-borász szeretnék lenni. Nem tudom, hogy apu mennyire vette ezt akkor komolyan, de attól kezdve gyakran magával vitt a boros rendezvényekre, és sok mindent megtanított a szőlőről, a borról, a kereskedelemről.
Végül valóban szőlész-borászként kaptál diplomát, de nemcsak te, hanem a férjed is. Mostanra szinte a család minden tagja itt dolgozik a pincészetnél. Kinek mi a feladata?
A legidősebb nővérem, Judit a pénzügyekkel foglalkozik, Gabi adminisztratív feladatokat lát el, és az övé a logisztikai terület. A párom, Gedeon a cég ügyvezetője, hozzá tartozik a kereskedelem, én a marketinget, a vendéglátást és a minőségbiztosítást viszem.
A borokat ki készíti?
A főborászunk, Patai István, aki 2014 óta erősíti a csapatot. Nagyon szeretünk vele dolgozni, a szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen, rendkívül szerény és lelkiismeretes. Nagyon büszkék vagyunk rá, mert 2021-ben ő lett az Egri borvidéken az év borásza. Vele együtt öt borász végzettségű ember van a cégnél, mindent megbeszélünk, olajozottan megy a munka.
Édesapád mennyire vesz részt a borászat életében?
Nálunk tíz éve folyamatosan zajlik a generációváltás. A szőlőterületeket még apu menedzseli, de a nagy döntésekben már mi is benne vagyunk. A birtokméret 90 hektár, nem éppen családi lépték, rajtunk kívül még 28 állandó munkatárs dolgozik a borászatban, és idénymunkásokat is foglalkoztatunk.
Hol vannak a szőlőterületek?
Verpelét határában, de nagyon szerencsések vagyunk, mert a borvidék mindkét körzetében, a debrőiben és az egriben is vannak ültetvényeink. A debrői körzetből jön a hárslevelű és a könnyedebb olaszrizling, az egriben pedig a testesebb bort adó olaszrizling mellett kékfrankos, cabernet franc és sauvignon, valamint merlot terem, és remélem, hogy jövőre termőre fordul az új telepítésű chardonnay-ültetvényünk is.
Mesélj a pincéről! Mi mindet rejt?
A könnyed, gyümölcsös borokban hiszünk, és többségében fehérbort, rozét készítünk, de azért a mi pincénkben is van kékfrankos és bikavér! A legtöbb borunk acéltartályban készül, de a vörösek mellett az utóbbi években a nagyobb testű fehérek is kapnak egy féléves fahordós érlelést. Arra vigyázunk, hogy a hordó csak egy kis fűszert adjon, de ne telepedjen rá a borra.
Jól tudom, hogy két pincétek is van?
Igen. A verpeléti egy háromágú pincerendszer, még a szocializmus idején építették. Két ágat használunk érlelésre, a harmadikban viszont még ma is ott vannak a régi betontartályok. Azt jó lenne valamikor muzeális ággá alakítani, hadd lássák az emberek, honnan indult ez a történet.
A másik pedig egy egyenletes hőmérsékletű, általunk vájatott tufapince Egerszalók és Verpelét között. Itt öthektós hordókban érlelődnek a borok, illetve ez a palackos érlelőnk is.
Mennyi a palackos forgalmatok évente?
A 90 hektár saját terület mellett még 40 hektárról vásárolunk termést, így 1,2 millió palackot töltünk le évente. A borok 55%-a Csehországba, Lengyelországba, Kínába és Mongóliába kerül, a többit itthon értékesítjük.
Melyik borotokra vagy a legbüszkébb?
Pincészetünk prémium termékcsaládja, a 2016-ban született „Grand Selection” jelenleg tíz tagot számlál. Mindegyik nagyon szép, de talán az olaszrizlinget és a 2017-es Debrői Hárslevelű Superiort érdemes külön is kiemelni. Az utóbbi egyébként a személyes kedvencem.
Miért? Mi adja a különlegességét?
A debrői hárslevelűt egy kompolti pincemester, Rácz Pál alkotta meg az 1920-as években. Az a bor valaha fogalom volt, hihetetlen nemzetközi karriert futott be, de a szocializmus időszakában elveszítette a presztízsét. Apu látta a hanyatlását, és elhatározta, hogy visszaadja a bor régi fényét. Létrehozott egy mintaültetvényt az egri kutatóintézettel közösen, és keresni kezdte a megfelelő hárslevelűklónt. Az lett a konklúzió, hogy több klón együtt szüretelt termése közelíti meg leginkább a kívánt paramétereket.
A hárslevelű szerintem egy igazi dáma, ez a bor 2-3 évesen a legszebb, akkor mutatja meg legjobban az aromáit. A mi 2017-es évjáratú borunk tényleg kivételesen jól sikerült, ő hozta a pincészet életébe az első francia ezüstérmet.
Nosztalgiával gondolsz vissza a gyerekkorodra. A ti gyerekeitek is a természet közelségében nőnek fel?
Hét unoka van a családban, és mindegyik fiú traktoros akar lenni. Vasárnaponként az összes gyerek megy apuval a szőlőbe, hogy megnézzék a termést. Két sor csemegeszőlőt kifejezetten az ő kedvükért ültettünk, azt kóstolgatják, jelölgetik, aztán bejönnek a pincébe, belehuhognak az üres tartályokba. A legidősebb lányunoka pedig szőlész-borásznak tanul. Hogy megmarad-e ezen a területen, az nagy kérdés, de az indíttatás megvan benne.
Úgy tűnik, valóra válik, amit édesapád megálmodott…
Teljes mértékben. A kéthektáros birtok a szemünk előtt nőtt 90 hektárossá. Édesapám volt a példa előttem, általa értettem meg a „hivatás” szó jelentését. Mert ezt nem lehetett volna kényszerből csinálni.
Nagyon jó, hogy együtt a család, és édesapánk támogat bennünket mindenben, de az elkövetkezendő években már nekünk kell a saját képünkre formálnunk ezt a birtokot, hogy mi is ugyanúgy otthon érezhessük magunkat benne, ahogyan a szüleink, egész életükön át.