Számomra ez az út volt kijelölve
A 2005-ben elhunyt borász, Gál Tibor alakja mára legendává vált. 1993-ban alapított egri borászatát elsőszülött fia viszi tovább, aki édesapja emlékét tiszteletben tartva, de a saját elképzelései szerint vezeti a 30 hektáros birtokot. Gál Tibort az örökség súlyáról, a kitörési lehetőségekről és a jövőbeli tervekről kérdeztük.
Tényleg volt idő, amikor Forma–1-es pilóta akartál lenni?
Nem volt ez komoly elhatározás, de gyerekkoromban imádtam az autókat. Apa gyakran magával vitt a szőlőbe, és tízéves koromban már megengedte, hogy a dűlőutakon én vezessem a terepjárót. Nagy élmény volt, és ezzel együtt szinte észrevétlenül ismertem meg a területeinket, a dűlők természetét és a szőlőmunkákat, mert persze mindig dolgoztunk is olyankor.
Gondolom, azóta is magabiztosan vezetsz…
Igen, és dinamikusan, de már nincs őrültködés. Családom van, gyerekeim, és egy közel három évtizedes vállalkozást vezetek, amiből az utóbbi tizenhét év már az én irányításom alatt telt el. Mindez komoly felelősség, nem lehetek meggondolatlan.
Édesapád világszerte ismert borász, kiváló nemzetközi tanácsadó volt. Milyennek láttad őt?
Szerintem nagyon sok ember van a magyar borásztársadalomban, aki jobban ismerte apát, mint én. Folyton úton volt, egy évben jó, ha ötven napot Egerben töltött, nem volt sok időnk egymásra.
Azt hiszem, akkor értettem meg, hogy ki volt valójában, amikor elveszítettem, és tizenkilenc évesen át kellett vennem a helyét. Abban az időben rengeteg borvacsorát tartottunk, és mindig minden terem zsúfolásig megtelt. Nemcsak a borokra voltak kíváncsiak az emberek, hanem a legendára is, és persze figyelték, hogy képes leszek-e folytatni, amit ő elkezdett.
Kaptál tőle valami intelmet, útravalót, amit hasznosítani tudsz a felnőtt életedben és a vállalkozásban?
Apa azt szerette volna, ha az egyetemet Dél-Afrikában végzem el, és utána öt évre elmegyek Olaszországba, majd újabb öt évre Franciaországba. Ezzel a komoly tapasztalattal felvértezve vettem volna át az egri borászat vezetését, ő pedig attól kezdve a nemzetközi feladatainak szentelhette volna a figyelmét. Ezért végzős gimnazista koromban magával is vitt Dél-Afrikába.
Akkor kaptuk meg a félévi bizonyítványt. Színkitűnő voltam, de magatartásból hármast kaptam. Nagyon leszidott. Azt mondta, őt nem érdekli, hogy mennyire vagyok okos, hogy milyen a tanulmányi eredményem, de tanuljak meg viselkedni, mert az mindennél fontosabb.
Sikerült?
Próbálkozom, de lassan haladok. Sokszor vagyok türelmetlen, és az idősebbek valószínűleg azt gondolják, hogy tiszteletlenségből szakítom őket félbe, pedig csak az időt sajnálom a fölösleges szócséplésre. Igyekszem a véleményemet határozottan és egyértelműen megfogalmazni, és amikor a célt látom, se udvarias, se óvatos nem vagyok. Pedig nem akarok bántani senkit, de gyakran adódnak konfliktusaim emiatt.
Tizenkilenc évesen szakadt rád a borászat. Megfordult a fejedben, hogy nem viszed tovább, hogy nagy lesz a kabát?
Nem volt választásom, de gondolkodási időm sem. A testvéreim néha azt mondják, hogy nekem milyen egyszerű volt, hiszen „csak” a borászatot kellett továbbvinnem, nekik pedig meg kellett találniuk a saját hivatásukat. Nem tudom, hogy valóban egyszerű volt-e, nem tudom, hogy vágynék-e másra, mert soha nem volt időm másra vágyni.
Én vagyok Gál Tibor, az elsőszülött fiú, számomra ez az út volt kijelölve, és elindultam rajta. Megszereztem a borász diplomát a Kertészeti Egyetemen, és közben jártam tanulmányúton Dél-Afrikában, Új-Zélandon és Olaszországban, mert látnunk kell, hogy mi van a világban.
Az utóbbi tizenhét évben már a te elképzeléseid szerint működik a Gál Tibor Pincészet. Milyen változások történtek?
A birtok mérete egy kicsit megnövekedett, de nem jelentősen, inkább a területek változtak némiképp. Most 30 hektáron termelünk szőlőt, és nem is szeretnék ennél sokkal többet. Nem a bővülés, hanem a változatosság izgat, a pici parcellák, az idős ültetvények nagyon felértékelődtek a szememben.
Hol vannak a szőlőterületek?
Apa két régi szerelme, a Sík-hegy és a Pajados-dűlő ma is megvan, de van szőlőnk az Áfrika-dűlőben, a Nagy-Eged-hegyen és a Nagy-Eged-dűlőben is. Meghódításra vár a Nyerges-tető, ahol a régi kaptárkövek vannak, apa gyakran járt arra velem.
Az Egri borvidék 242 dűlőből áll, és ebből az Egri Hegyközséghez 72 dűlő tartozik. Ez a szám egyedülálló az országban. Meggyőződésem, hogy ennek van valami oka, hogy ezek a dűlők üzenni akarnak valamit. A következő éveimet arra tettem fel, hogy ezen kivételes termőterületek entitását az egri bikavéren keresztül juttassam kifejezésre.
Ezek szerint a bikavér mellett teszed le a voksot?
Egyértelműen. Apa a nemzetközi fajtákra koncentrált, a pinot noir és a chardonnay volt a legfontosabb számára, és úgy vélte, hogy a pinot noir lesz Eger nagybora. Én viszont a házasításokban látom a jövőt.
Tehát nálunk a bikavér és annak fehér párja, az egri csillag jut kiemelt szerephez, de ha választanom kellene, akkor a bikavér irányába mozdulnék el. Meggyőződésem, hogy a bikavér az egyetlen kitörési pontunk, azzal lehetünk nagyok a világban, a csillag pedig kaput nyit a bikavér felé a fiatal fogyasztók körében.
Fontos a fajta?
Nem igazán. Számomra persze fontos, de a fogyasztó számára egyre kevésbé ad extra információt, ha tudja, hogy abban a házasításban merlot vagy kadarka van még a kékfrankos mellett. Az egység a lényeg, ami egy cuvée-ben létrejön, nem kell belőle kikóstolni a fajtákat.
Mennyi bor készül nálatok évente?
150 ezer palack, és nem is akarok ennél többet. A minőséget és az értéket szeretném növelni, az a cél, hogy nemzetközileg elismert pincészet legyünk, nemzetközi árakkal. Tavaly már a borainknak több mint a fele külföldön találta meg a fogyasztóját.
A hazai közönség hol találkozhat veletek?
A vendéglátásunk néhány éve beköltözött Eger szívébe. Van szép kertünk, hangulatos pincénk, kényelmes kóstolótermünk, tavaly tizenötezer ember látogatott el hozzánk. A szemközti telken pedig épül a feldolgozónk, így minden tekintetben belvárosi borászat leszünk.
Az épület alatt egy több mint 1500 négyzetméteres pincerendszer húzódik, a régi ágakkal együtt már közel 2 km hosszú a föld alatti labirintusunk. A klíma ideális, télen-nyáron 11 fok van, hatalmas érték ez számunkra.
Mik a terveid az elkövetkezendő néhány évre?
Egyre fontosabbnak tartjuk a környezetvédelmet és a fenntarthatóságot, ezért elkezdtük az átállást az organikus művelésre. A szőlőben ez határozza meg a következő időszakot. A mi életünkben pedig az, hogy jövőre 30 éves lesz a Gál Tibor Pincészet.
Őszintén szólva, sokszor nem hittem, hogy eljutunk idáig. Úgy nőttem fel, hogy a bárd folyamatosan ott volt a fejünk felett, és amikor megörököltük a pincét, sokkal nagyobb volt az adósság, mint maga a vagyon, de beleálltunk, és most itt vagyunk.
Ezt meg kell ünnepelnünk, ezért 2023-ban még több izgalmas rendezvénnyel várjuk a borkedvelőket. Aztán visszatér minden a rendes kerékvágásba, tesszük, ami a dolgunk: maradandó élményt nyújtó, jó borokat készítünk az egri dűlőkből.
