Sokrétű, sokarcú borok születnek itt

Hagymási József az Egri borvidék egyik legismertebb alakja. A családi hagyományokat folytatva lett borász, dolgozott a Borkombinátnál, a Kutatóintézetben, majd 1999-ben lerakta saját családi birtoka alapjait. Jelenleg 17 hektáron gazdálkodik, és borai többségét a Szépasszony-völgyi látványpincéjéből viszik el a törzsvendégek…

A Szépasszony-völgy egyik öreg pincéjében ülünk, a földszinten klasszikus kóstolóterem, az emeleten bormúzeum várja a vendégeket. Ezt a helyet szinte minden környékbeli borkedvelő ismeri, de távolabbról, sőt külföldről is sokan járnak vissza minden évben. Mióta van pincéjük itt, a völgyben?

Évtizedek óta, csak nem volt mindig ugyanazon a helyen. Fokozatosan költöztünk egyre beljebb, a völgy központja felé, és most már nagyon könnyű bennünket megtalálni.

Ez a pince már a saját tulajdonunk, elég tágas, legalább 200 embert le tudunk ültetni, és a bormúzeum mellett a kor igényeinek megfelelően két előkészítő konyhát is berendeztünk, hogy az étkezni kívánó vendégeket is ki tudjuk szolgálni.

A palackozott tételek mellett folyóbort is értékesítünk, de itt klasszikus borászati munkákkal már nem találkozik a látogató, azokat egy másik pincében végezzük itt, a közelben.

Egerben és környékén a szőlőművelés és a borkészítés hagyománya általában apáról fiúra száll. Így volt ez az önök családjában is?

Pontosan így. A szüleimnek, a nagyszüleimnek és minden rokonomnak volt szőlője, pincéje, és hol az egyikhez, hol a másikhoz mentünk segíteni. Amikor 1955-ben megszülettem, még természetközelibb volt az élet, szekéren közlekedtünk, és a szőlőmunka magától értetődően tartozott hozzá a mindennapjainkhoz.

Mi, gyerekek is mindig kaptunk feladatot, aztán amikor elvégeztük, jöhetett a rendetlenkedés. Négy gyerekem van. Amikor esténként meséltem nekik, soha nem könyvből olvastam, hanem a saját gyerekkori emlékeimet idéztem fel. Imádták hallgatni, de én is szeretek erre visszagondolni.

Belenőtt a szőlőművelésbe, a borkészítésbe. Gondolt valaha arra, hogy más pályát választ magának?

Nem határoztam el semmit, a sors terelt ebbe az irányba. Kezelhetetlen gyerek voltam, és az iskolaigazgatóm javaslatára egy szigorú középiskolában, a sátoraljaújhelyi kertészeti technikumban tanultam tovább. Jól vettem az akadályokat, 1974-ben végeztem, de nem volt feltett szándékom, hogy borral akarok foglalkozni.

Véletlenül találkoztam az Egri Borkombinát személyzeti vezetőjével, és érdeklődtem a lehetőségek iránt. Megkérdezte, hogy hol végeztem, és amikor kiderült, hogy Sátoraljaújhelyen, azonnal azt mondta, hogy fel vagyok véve. Aztán az első munkanapomon megértettem, hogy miért. Csupa régi újhelyi diák volt a munkatársam. Ilyen jó volt a híre akkor annak az iskolának.

Milyen volt az élet pályakezdőként?

A pályám gyorsan ívelt felfelé, két év után technikusi vizsgát tettem, művezető lettem, aztán átkerültem az egri Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetbe, ahol hamarosan a borpince és a hozzá tartozó szőlőterületek gyakorlati vezetőjévé neveztek ki. Ezt a munkát végeztem 1991-ig, amikor megkerestek a budapesti Gundel étteremtől.

Az új tulajdonos, Láng György azzal bízott meg, hogy Egerben és Mádon alakítsak ki egy szőlészeti-borászati egységet, amely ellátja borokkal a Gundelt, és az amerikai piacra is szállít. Ezen munkálkodtam 1997-ig, de akkor már erősen éreztem, hogy a saját lábamra kellene állnom. Sikeresen pályáztam, és 1998-ban leraktam a családi borászatunk alapjait.

Mekkora területen gazdálkodnak most, és melyek a legfontosabb szőlőfajtáik?

A teljes területünk 17 hektár, de ebben vannak betelepítésre váró és éppen termőre fordult területek is. Sok fajtánk volt, de mára letisztult a kép, és már csak azokkal foglalkozunk, amelyek mennyiségben és minőségben egyaránt megbízhatóak.

Fehérben a rizlingszilváni, a chardonnay, a leányka és az olaszrizling, kék szőlőben a syrah, a kadarka, a cabernet franc és a kékfrankos a legfontosabb, ezek kapnak kiemelt szerepet.

A fehér- vagy a vörösborokra helyezi inkább a hangsúlyt?

A fehérbort úgy szeretem, ha friss, üde, gyümölcsös, még az se baj, ha nyomunk egy kis szódát bele. A vörösborokban sokkal több lehetőséget látok. Most nagyon divatos az alacsony alkoholtartalmú, gyümölcsös változat, de számomra a nagy testű, mély színű vörösök a nagy borok, jelentős alkoholtartalommal, sok finom tanninnal.

Ha igazán maradandó élményt szeretnénk nyújtani egy különleges étel mellé, töltsünk a pohárba egy jó egri vörösbort. És nem csupán azért, mert jól mutat a fehér abroszon. A bor számomra nem alkoholos ital, hanem annál sokkal több, van szakrális tartalma, összetartó ereje. És ez az, ami igazán fontos.

Mi a titka az egri bor sikerének?

A felülmúlhatatlan változatossága. Sokrétű, sokarcú borok születnek itt, a könnyű, mindennapi boroktól a hagyományosokon keresztül a csodákig. Ez a borvidék mindent tud, rengeteg fajtánk van, és a technológia párosul a hagyományokkal.

A fiatalok mostanában azt mondják, hogy az egri csillag és az egri bikavér jelenti a borvidék jövőjét. Én ilyen szigorúan nem ragaszkodnék ehhez. Fontos, hogy legyen egy vezérbor fehérből és egy vörösből, de a borvidék sokszínűségét is meg kell őrizni.

Milyen különlegességeket rejt a Hagymási Pince?

Közel húszféle bort készítünk, és a muzeális tételekkel együtt legalább negyvenfélét tudnak kóstolni nálunk az emberek.

Tehát vannak muzeális borok is?

Az Egri Borkombinát felszámolása után nagyobb mennyiséget vásároltam azokból az évjáratokból, amelyekhez közöm volt. Aztán a saját borainkból is eltettünk néhány palackkal, és ahogy telt az idő, úgy nőtt a gyűjtemény. Nagyon izgalmas néha egyet-egyet kinyitni, mert látható, hogy még a húszéves borok is állják a sarat.

A családi pincészet borai közül melyikre büszke leginkább?

Szelektáltunk egy saját kadarkaklónt, amit igazán különlegesnek tartok. A 2020-as volt az első évjárata, acéltartályban erjedt, 1200 literes fahordóban érett fél éven keresztül. Az a legkülönlegesebb borom, senki nem állja meg szó nélkül. És van egy izgalmas hordókísérletünk is, ugyanaz a vörös házasítás került francia, magyar és amerikai hordóba 6-6 hónapra. Ez is hamarosan kóstolható lesz.

Hogyan képzeli a pince jövőjét?

Mostanra minden összeállt, a finomhangolás időszakába léphetünk. Egyelőre ugyan nem akarom átadni a pincekulcsot, de jó lenne, ha idővel valamelyik rátermett fiú átvenné a családból, mert nem örülnék, ha kárba veszne egy élet munkája. Bízom benne, hogy az utódok kedvet kapnak hozzá, és továbbviszik, amit mi elkezdtünk, a család és a közönség megelégedésére.