Milyen ételeket párosítsunk az egri bikavérhez?

Magabiztosan állítom, hogy a reneszánszát élő pezsgőkultúra mellett az egri bikavér az a hazai borkategória, amelyik a lehető legjobban mutatja a magyar borok folyamatos és lineáris minőségi fejlődését.

Napjaink egri bikavérei a kékfrankosra építve, a fűszerként a házasításba kerülő szőlőfajtákkal összhangban egyértelműen a modern borvilág szereplőinek, borértő fogyasztóinak borízlését közvetítik. A gasztronómiában széleskörűen felhasználható egri házasítások – úgy a classicus, mint a superior és a grand superior kategóriában – kiváló arcukat mutatják. Nézzük meg közelebbről, milyen ételek mellett mutatkoznak meg legjobban az egri bikavér erényei.

Jóllehet, megannyi termelő számos stílusban és minőségi kategóriában készíti a híres házasítást, azt azonban egyetemesen kijelenthetjük, hogy nagy általánosságban jellege a friss, ropogós gyümölcsös karakter felé fordult. Ezeket a borokat ma elsősorban megjelenésben egy közepes vagy annál kicsit mélyebb rubinszín jellemzi, általában a poharat 45 fokban megdöntve könnyen észrevehetően bíbor elszíneződéssel a szélén. 

Illatukban domináns a meggy és a friss cseresznye, nem ritkán egy kis fekete csokoládés karakter, melyet finom fűszeresség és a hordó dongáinak aromáira jellemző jegyek tesznek még összetettebbé. Mára ezek a borok egyértelműen divatosak, és előszeretettel alkalmazzák őket az ideális bor-étel párosítások megalkotásához. 

Kiváló párjuk lehet egy csirkepaprikás, ha tényleg paprikás vagy egy hortobágyi húsos palacsinta. Nem elfeledve, hogy a köretek és a mártások számos esetben meghatározóbbak, mint a fő alapanyagnak gondolt alkotóelem, érdemes figyelni a bor és az étel intenzitásának harmóniájára! Az alapelveket követve izgalmas játékot jelent a bikavérek elhelyezése egy-egy menüben.

A minőségi kategóriában eggyel feljebb lévő superior borokra már jellemzőbbek az érettebb fekete és piros bogyós gyümölcsök illatát idéző jegyek amellett, hogy megjelennek a hordós érlelésből következő aromák, melyek közül ki lehet emelni a vaníliát, a szegfűszeget vagy a borsos illatokat és ízeket. Ezekből és testesebb jellegéből is következik, hogy vörös húsokhoz és kimondottan sztékekhez javasolható. 

Az érettebb és hosszabban érlelt tételek igazán jó párjai egy kicsit rágósabb, zsírosabb marhának. Itt fontos szerepet játszik a finom de határozott tanninszerkezet. Kimondottan meghálálnak ezek a borok egy zöldbors-mártást vagy barbecue-szószt is. 

Ha tovább megyünk felfelé, a grand superior kategóriájú egri bikavérek következnek, ahol a hosszú érlelési potenciál az érettség jegyeivel párosul. Megjelennek az úgynevezett tercier, harmadlagos, vagy ha úgy tetszik, érlelésből adódó aromák. A fűszeresség mellett erdei avar és dohánylevél illata sem ritka ezekben a borokban. 

Szívem szerint egy jól megválasztott szivar mellé fogyasztanám ezeket a borokat, de természetesen gondolva a nem szivarozókra, akik azért szintén kedvelik a gasztronómiai élvezeteket, ezek a borok kiváló társai a vadételeknek. Szívesen javasolnék egy szilvalekvárral készült vaddisznópörköltet vagy akár egy őzgerincet barnamártással.

Az egri bikavérek tehát nagyon széleskörűen felhasználhatók a gasztronómiában. Sőt, ha valaki nem fogyaszt húst, akkor is remekül megtalálják párjaikat a gombafélék széles tárházában vagy akár bizonyos érett, elsősorban kemény sajtok mellett. Legyünk nagyon büszkék rá, hiszen egyre inkább úgy tűnik, hogy a kissé megtépázott reputációjú kategória visszatérni látszik valóban méltó helyére.