Mi az egri rozé titka?

A hűvösebb klíma, az ízekben gazdag, kötött vulkanikus talaj, a számos vörös fajta, amiből választani lehet, és a borászok nyitottsága az újdonságokra – ezek mind az Egri borvidék rozéit erősítik.

Bíznak a házasítás erejében

Az Egri borvidéken készült rozék ereje abban rejlik, hogy a hűvös klímának köszönhetően rendszerint sikerül megőrizni a fajtákban rejlő gyümölcsösséget, a jó savak pedig mindezt vibrálóan, üdítően hozzák egyensúlyba – mondja Soltész Gergő, az Ostoros Családi Pincészet tulajdonosa.

Ők a rozé kétféle arcát igyekeznek megmutatni a borkedvelőknek: a száraz Csipke Rozéból évente nagyjából 150 ezer, míg a félszáraz Egri Rozéból félmillió palackkal állítanak elő, s e kettő volumene a teljes termékpalettájuk mintegy 10 százalékát teszi ki. Több mint ezer hektárról vásárolnak fel szőlőt, így minden évjáratban ki tudják választani amiből a legjobb rozéházasítás készülhet.

Szavai szerint a klímaváltozás hatásai ebben a szegmensben is meglehetős kihívások elé állítják a borászatokat, hiszen nagyon oda kell figyelni, hogy jól válasszák meg a szüret időpontját, érett gyümölcsízekkel, mégis jó savakkal szedjék le a termést. Rendszerint szeptember elejétől már árgus szemekkel figyelik a tőkéket, és akár napi kóstolással igyekeznek a lehető legjobb szüreti időpontot kiválasztani.

Ahogyan az egri bikavér esetében, a rozénál is bíznak a házasítás erejében: a kékfrankos domináns szerepet tölt be, de ugyancsak fontos összetevő a blauburger, a zweigelt, a merlot, a pinot noir vagy éppen a cabernet sauvignon.

Hogy jó úton járnak, azt nemcsak a hazai borversenyeken elért számos aranyérem igazolja, hanem az is, hogy tavaly a franciaországi Cannes-ban az Egri Rozé, míg idén Berlinben a Csipke Rozé kapott aranyérmet.

Noha a divatirányzatok a rozék esetében is változnak – van, hogy a halvány színű, máskor inkább a gránátosabb, sillerre „hajazók” a kedveltebbek –, általánosságban elmondható, hogy a fogyasztók leginkább a reduktív, ropogós, alkalmasint szénsavval is „felturbózott” rozékat kedvelik, és az sem ördögtől való, ha valaki laza fröccsként, jégkockákkal szereti.

A jellemzően 12%-os alkoholtartalomnak köszönhetően mértékkel fogyasztva a rozék egy melegebb nyári napon sem „vágnak fejbe”, s noha a klasszikus éttermek inkább a fehéreket vagy a vöröseket ajánlják egy-egy étel mellé, azért a rozénak sem kell szégyenkeznie, akár egy kacsamell, akár egy ropogós lazac társaságában – állítja Soltész Gergő.

Hűvös dűlőből, kékfrankosra alapozva

A 24 hektáron gazdálkodó Stumpf családi pincészet leginkább a testes, hosszan érlelt nagy vörös- és fehérborokban mutatja meg saját stílusát és a nagy-egedi termőhelyük különlegességét, de 2021-ben elkészítették első Kékfrankos Rozéjukat, amelyet főképpen borünnepeken, fesztiválokon visznek közelebb a fogyasztókhoz – mondja Stumpf Péter borász.

Szavai szerint egy hozzájuk hasonló méretű családi borászatnál a rozé nem lehet sztártermék, hiszen a dűlők egyediségét vagy a fajták különlegességét kevésbé lehet felvillantani egy gyümölcsös, reduktív borban. Ugyanakkor tapasztalják, hogy főképp a fiatalabb korosztály igenis ragaszkodik a rozéhoz, amelyen keresztül később eljuthatnak majd akár a fehér, akár a vörös különlegességekig.

Stumpféknál a 2021-es rozé alapanyaga a Felső-Galagonyásról származik, mert a tavalyi forró évben a nagy-egedi szőlők gyors érése miatt hűvösebb dűlőből szüretelték a kékfrankost hogy a friss illatokat és ízeket még jobban megőrizzék. Szén-dioxiddal eddig nem dúsították a rozékat, de a következő esztendőben erre is tesznek majd kísérletet, miként a fesztiválokon is jó szívvel javasolják vendégeiknek, hogy nyugodtan fogyasszák hűsítő fröccsként a rozét.

Provence-i stílusban

Az Egri borvidék hűvös mivoltán túl a vulkanikus, kötött talajszerkezetben rejlő ízgazdagságot is az itteni rozék egyik erősségének gondolja Juhász Ádám, a Juhász Testvérek Pincészet borásza, tulajdonosa. Ők méltán említhetők afféle rozénagyhatalomként, hiszen a tavalyi 3 millió 600 ezer palackos éves termelésük több mint felét, 2 millió palackot ez a szegmens adta.

Kékfrankos, merlot, portugieser és cabernet sauvignon házasításával született tavaly a Juhászék-féle egri rozék zöme, és ez nem véletlen. A viszonylag korán érő, szép savakkal szedhető portugieser gondoskodott ugyanis arról, hogy a forró időjárás miatt meglehetősen magas, 13-13,5-es alkoholfokkal beérett kékfrankos és merlot alkoholtartalmát házasításuk révén némiképp csökkentse, és közelítse az ebben a kategóriában kedvelt és elfogadott 12,5%-os szinthez.

Juhász Ádám készít primőr rozét is, amelyet Márton napjára hoznak forgalomba, ezt pinot noir és portugieser alkotja; nagyjából 300 ezer palack készül belőle, és néhány hónap alatt el is fogy. Mindezek mellett fajtaborként a merlot-t is megvillantják rozéként, évente nagyjából 100-150 ezer palacknyi mennyiségben.

A gyümölcsös, illatos, vulkanikus, egri jegyeket tükröző rozékon túl nemrégiben egy provence-i stílusú, syrah-ból készült rozéval is jelentkeztek, amelyhez Egerszalók egyik hűvös részén, egy hektáron telepítették el a szőlőt még 2016-ban.

A teljes érettségben, általában október elején szüretelt termést néhány órán át áztatják héjon, majd a teltebb ízvilág kedvéért a bor egy hónapig marad finomseprőn, később pedig különleges palackban, High Top üvegdugóval zárják le.

Ezt a terméket jellemzően a karácsonyi ünnepekre szánják, 2020-ban 10 ezer, tavaly pedig már 20 ezer palack készült belőle. Kifejezetten ehhez a stílusú borhoz álmodott meg Berecz Ádám séf az Egri Bor Ünnepre egy rozéra sült vadkacsamellet céklakrémmel, bogyós gyümölcsökből készült chutney-val és ropogósra sütött nudlival, ami visszaigazolja, hogy a rozék is méltán helyet kaphatnak akár a gasztronómia fine dining ágában is.