Klímaválság: 2030-ra jelentősen átalakulhat a szőlőművelés
Egyre biztosabbnak tűnik, hogy legalább másfél, de inkább két fokot fog emelkedni az átlaghőmérséklet 2030-ig. Szinte alig van az életnek olyan területe, amelyet ne érintene a felmelegedés, pláne nem kivétel ez alól a szőlészet és a borászat. Egyre nagyobb problémát jelentenek a túl hosszúra nyúló száraz időszakok, a szőlőfajták pedig képtelenek követni ilyen gyors léptékű hőmérsékletemelkedést.
Borászok és szőlészek ültek össze Verpeléten, a Varsányi Pincészetnél, hogy az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa és a Magyar Borok Háza Alapítvány mini konferenciáján közösen gondolkozzanak a klímaváltozás kihívásairól.
Melegszik az idő, eltűnnek bizonyos szőlőfajták
“A változás korát éljük, ez vitathatatlan. Egyelőre csak annyi tűnik biztosnak, hogy aki ezt túléli, annak majd talán lesz lehetősége arra, hogy újrakezdjen” – ezzel a szigorú mondattal adta meg a nap alaphangulatát a házigazda, a Varsányi Pincészet alapítója, Varsányi Lajos. Az Egri borvidéken is egyre sürgetőbb feladat az, hogy megoldásokat dolgozzanak ki a következő évtizedre.
“Elég egyszerűen csak arra gondolni, hogy az átlaghőmérséklet emelkedésével egyre inkább visszaszorulnak az olyan fajták, amelyek a hideget kedvelik. Mi magunk is tapasztaljuk azt, hogy például a muskotálynál ellágyulnak a savak, egyre nehezebb olyan jó minőségű bort előállítani, mint korábban” – ezt már a pincészet alapítójának a lánya, Varsányi Katalin mondja.
“Katasztrofális időjárási szélsőségekkel kellett szembenéznie az emberiségnek az elmúlt időszakban. Ezek természetesen minket sem kerültek el. Idehaza is komoly ingadozásokat láthattunk a szőlőtermesztés volumenében.
Azonban egyes országoknak azt kellett tapasztalniuk, hogy egyik évben 40 százalékkal kevesebb volt a termés, mint máskor” – jelentette ki prof. dr. Kocsis László, agrármérnök, tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA doktora. Hozzátette, hogy termesztéstechnológiával és megfelelő biológiai alapokkal valamelyest tompítani lehet ezeket a hatásokat.
Dr. Kocsis László a nemesítésben látja az egyik eszközt, amellyel szembeszállhatnak a szőlészek és a borászok a klímaválsággal. “Úgy gondolom, hogy ilyen téren Magyarország valamikor jó irányba indult el, mivel nagyhatalom volt nemesítésben. A Kárpát-medencei fajták jól is teljesítenek. Ám sajnos a nemesítő intézmények felszámolásával szépen lassan lépéshátrányba kerültünk. Az pedig nem lehet megoldás, hogy külföldről hozzunk be különböző szőlőfajtákat”.
Egyetért ezzel Varsányi Katalin, a Varsányi Pincészet tulajdonosa is. “A kékfrankos és az olaszrizling olyan fajták, amelyek hűvösebb és melegebb klímán is jól érzik magukat. Rugalmasak a hőmérséklet változására. Úgy gondolom, hogy ezekkel is érdemes lehet foglalkozni. Ellenben például a relatív kicsi tűrőképességel bíró pinot noir és cserszegi fűszeres már meggondolandó” – magyarázza.
“El kell fogadni, hogy változik a termeszthető fajták köre” – szögezi le dr. Kocsis László, hozzátéve azt, hogy “igaz, Burgundiában már 600 éve küzdenek a pinot noir-ral”. A professzor kiemelte azt, hogy általános jelenség a szőlő cukortartalmának növekedése, ami nagy nehézséget okoz a borászoknak a magasabb alkoholtartalom miatt.
“A szárazabb idő miatt nagyobb lombfelületet fejleszt a szőlőtőke, más időben és más eszközökkel kell metszeni. Több vízre lesz szüksége az ültetvényeknek, illetve a szélsőséges időjárási hatások, mint például a jégverés, egyre gyakrabban károsítják a növényeket” – sorolta a szakember a változásokat. Szerte a kontinensen szembesülnek az új időkkel: Svájcban például bizonyos teraszokon már merlot-t termesztenek pinot noir helyett. Ez korábban elképzelhetetlen volt.
Speciális, modern technológia nyújthat segítséget
A közelmúltban, mind a 22 borvidék bevonásával végzett kérdőíves felmérésből is az derül ki, hogy a hazai termelők legnagyobb félelme a magas hőmérséklet miatt kialakuló vízhiány.
Úgy tűnik, hogy egy speciális öntözés jelenti a megoldást a Neszmélyi borvidéken is. Dr. Mikóczy Nárcisz és családja 85 hektár borszőlőültetvénnyel gazdálkodik, ebből 28 hektárt öntöz 2018 óta. “Az egyik legijesztőbb adatunk, hogy az elmúlt több mint fél évtizedben az 50 éves átlag alatt volt a csapadék mennyisége, míg a hőmérséklet kivétel nélkül, minden évben az 50 éves átlag felett volt” – mondta Mikóczy, aki az idehaza még nem alkalmazott technológiára helyezte a hangsúlyt.
Az ún. felszín alatti öntözéssel elkerülhető a felesleges vízhasználat. A teljes, 28 hektárnyi ültetvényt 92 kilométernyi vezetékkel behálózó, digitális felhő alapon működő rendszer ugyanis a talajban, 30 centiméter mélyen végzi az öntözést, vagyis pont ott, ahonnan a szőlő gyökere indul.
Ahhoz, hogy 1 centiméter vastag talajréteg megfelelően átnedvesedjen, 1 miliméternyi lehullott csapadékra van szükség. Ez nagyon nagy mennyiségű víz. A rendszer víztakarékossága mellett a másik előnye a tápanyag hatékonyabb hasznosulása, “mivel a tápoldatot a vezetékeken keresztül közvetlenül a szőlő gyökeréhez juttatjuk, vagyis gyakorlatilag a növény szájába adjuk a számára szükséges tápanyagot”.
Mivel a felszín nincs “agyon öntözve”, így elkerülhető a gyomnövények túlszaporodása, illetve a szőlő gombásodását okozó speciális mikroklíma kialakulása is.
“Végeredményben elmondhatjuk, hogy az öntözés következtében 20-30 százalékkal magasabb a tápanyagérték a szőlőlevélben, illetve még jelentős jégkár mellett is magasabb terméshozamot tudtunk elérni” – magyarázta Mikóczy, aki hozzátette, hogy ilyen rendszerek telepítése még az uniós támogatással együtt is rendkívül költséges, ezért a termelők összefogásában, az ilyen új típusú technológiák közös kiépítésében látja a megoldást.
A klímaválság csak az egyik baj
Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésen a borászatokat sújtó további kihívásokról esett szó. A klímaválság mellett hasonló jelentős problémát jelent a generációváltás hiánya. “Még, ha minden feltétel az elvárásoknak megfelelően is alakul, nem biztos, hogy lesznek egyáltalán, akik majd továbbviszik a borászatokat” – hangzott el, amelyben a résztvevők kivétel nélkül egyetértettek.
Az általános munkaerőhiány nem kerülte el a borász szakmát sem. Szinte nincs olyan borvidék ma az országban, ahol ez ne jelentene kihívást. “Nincs megfizethető, szezonális munkaerő és valószínűleg már nem is lesz. Egyelőre mindenki igyekszik határon túliak részvételével megoldani a helyzetet.
A Neszmélyi borvidék mellett például ott van Tatabánya, ahol a különböző ipari parkokban 500 ezer forintos átlagbérért dolgoznak az emberek. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 12 millió forintot kell szánni egyetlen ember éves bérére. 10 hektár szőlő megműveléséhez nagyjából 10 emberre van szükség, ami 120 millió forintnyi éves bérköltséget jelent. Egyszerűen nincs ennyi árbevételünk” – hangzott el a kerekasztal beszélgetésen.
A klímaváltozással kapcsolatban Varsányi Katalin megjegyezte, hogy a 2017-es évjárattól már erősen szembetűnő folyamatok zajlanak. “Sokkal mélyebb szín jellemző mind a fehér-, mind pedig a vörösborokra. Egyértelműen érződik a magasabb cukorfok és a magasabb alkoholtartalom a borainkban.
Az alapvetően mediterrán klímát kedvelő fajták, mint például a cabernet sauvignon, nagyon szépen beérik, méghozzá bársonyos szerkezetű tanninokkal. Korábban ez a fajta sokkal karcosabb, csersavban gazdagabb volt, most már inkább érett gyümölcsös íz- és illatjegyekkel bír.
Természetesen változott a szüret időpontja is. Míg régebben hagyományosan az iskolakezdés egyben a szüreti időszak kezdetét is jelentette, addig a szélsőséges időjárás miatt ez már évről-évre változik. Van, hogy augusztus elején, van, hogy szeptember közepén indul a munka. Fel kell adni a megszokott időpontokat és technológiákat egyaránt. Szépen lassan pedig lehet, hogy azzal is meg kell barátkoznunk, hogy 10 év múlva megváltoznak, vagy esetleg teljesen eltűnnek a mai kedvenc boraink.”
Díjak a gyakorlatban és a tudományban
A nap végén sor került a Katona István-díjak átadójára is. A volt Kiskunhalasi Állami Gazdaság egykori igazgatója emlékére alapított elismerést évről évre két szakembernek adja át a Magyar Borok Háza Alapítvány.
Idén Varsányi Lajos, a Varsányi Pincészet alapítója vehette át a díjat több évtizedes szakmai tevékenységéért illetve a közösségi munkájáért. A másik díjat dr. Kocsis László érdemelte ki a kutatási területén, a szőlőtermesztésben elért eredményeiért, kutató és oktató munkásságáért.
