MENU

Hiszem, hogy értéket teremtünk

2021.12.13.
Szabó Edit

A családnak mindig volt szőlője, így hát természetes, hogy a később kárpótlásban megkapott területen Tóth Ferenc is szőlőtelepítésbe fogott. Az első oltványok 1983-ban kerültek a földbe, és három évvel később a felesége is felmondta tanári állását, hogy együtt vigyék a pincét.

Lányuk, Katalin 2008-ban ügyvezetőként csatlakozott a családi vállalkozáshoz, és azóta ő a borászat motorja. A birtokközpont az egri, belvárosi házból a Kistályai útra költözött, és folyamatosan bővült az eltelt évek során. Ma már egy modern feldolgozó, egy ötágú pince és egy tágas kóstolóterem várja itt a vendégeket.

Emlékszel még, hogy mikor tetted be először a lábadat ebbe a pincébe?

Pontosan emlékszem, pedig nem tegnap történt. Az épület előtt volt egy szőlőlugas, és délelőtt mindig idesütött a nap. Édesanyámmal kitettünk két színes vászonszéket, üldögéltünk a lugas árnyékában, beszélgettünk, és vártuk, hogy jöjjön valaki bort venni. Jó erre visszagondolni, ma is megmelegszik tőle a szívem.

Milyen volt az életetek, mielőtt ebbe a pincébe beköltöztetek?

Mint egy átjáróház. Egy belvárosi családi házban éltünk, és ott zajlott a feldolgozás is. Ahhoz, hogy a szőlőt be tudjuk vinni a feldolgozótérbe, át kellett menni a házon. Úgy emlékszem azokra a szüretekre, mintha mindig esett volna az eső. Késő délután hozták meg a szőlőt, az emberek jöttek-mentek a sáros gumicsizmájukban, kosz volt és hideg.

Úgy éreztem, hogy soha nincs vége a munkának, se délután, se hétvége, se ünnepnap nem volt. Amikor ezt a pincét megvettük, végre lett egy munkahelyünk, ahonnan haza lehetett menni. Zongorázni tudnám a különbséget.

A szőlő és a bor a születésed óta része az életednek, sokszor elmesélted, hogy szinte a szőlőben telt a gyerekkorod. Szeretted, vagy kényszernek élted meg?

A nagyszüleimmel imádtam a szőlőbe menni, mert akkor még kicsi voltam, és mindig kényeztettek. Viszont amikor nagyobb lettem, és a szüleimnek komolyan segítenem kellett, azt már kényszerként éltem meg. A napfényes rész eltűnt, ezért nem is akartam soha ezzel foglalkozni.

Majdnem két évtizeden keresztül bankban dolgoztál, és már fiókvezető voltál, amikor feladtad a karrieredet, és csatlakoztál a családi pincészethez. Miért hoztad meg ezt a döntést?

Érdekes, hogy a banki munkám során is folyton a „szőlőben” éltem, hiszen a családi gazdaságok gyakran jöttek hozzám hitel-ügyintézés miatt. Egy bank egy hitelnél nagyon szigorú pénzügyi terveket kér, és én pontosan tudtam, hogy a számok mögött mennyi megfeszített munka van.

Hogy mégis csatlakoztam a családi vállalkozáshoz, az közös döntés eredménye. Papa akkor hatvanéves volt, és érezhetően fáradt. Lehetett sejteni, hogy édesanyámmal kettesben nem fogják sokáig bírni. Éjjel-nappal dolgoztak a szőlőben, a pincében, vitték az értékesítést, a papírmunkát, ráadásul fejlesztések előtt állt a vállalkozás. Tudtam, hogy szükség van rám.

Mi volt az első feladatköröd?

A kereskedelem. Kezdetben csak helyben értékesítettünk, és volt egy-két budapesti partnerünk, de megnövekedett a terület, és vele a bor mennyisége is, új piacokat kellett találni. Azt se tudtam, hogy kell bort eladni, és főleg nem, hogy kinek, de nekigyürkőztem, és kiépítettem a vásárlói kört.

Ez így kimondva nagyon egyszerűen hangzik, de nyilván nem ment egyik napról a másikra. Mi volt a legnehezebb?

A magány. Korábban mindig csapatban dolgoztam, 25-30 ember vett körül, itt pedig hirtelen egyedül találtam magam egy szobában. Nem az volt a legrosszabb, hogy nem ismertem a piaci szereplőket, hanem hogy minden döntést egyedül hoztam meg.

Mikor jött el a pillanat, amikor azt érezted, hogy a helyeden vagy?

Ma már így érzem, de ez egy lassú, folyamatos fejlődés eredménye. Óriási hittel végzem ezt a munkát, hiszek a borvidékben, a mi saját történetünkben, és abban is, hogy értéket teremtünk. Élvezem, hogy nap mint nap kapcsolatba kerülök a szőlővel, benne van a múltam, ma is része vagyok, és egyszer majd továbbadhatom.

Meg tudod fogalmazni, hogy mit kaptál édesapádtól?

Az életemet, a múltamat, a jövőmet, a hitemet, mindent. Azt, hogy lássam, nem eszik olyan forrón a kását. Régebben mindig nevettem ezen, de az utóbbi két évben látom, hogy mennyire igaz. És a család fontosságát is a szüleimtől tanultam. Hogy együtt vagyunk jóban-rosszban, és bármi történjék, ott érzed a másikat magad mellett.

A szüleid 1983-ban telepítették el az első 6 hektárt. Mekkora most a szőlőterület?

Jelenleg 30 hektáron gazdálkodunk, van szőlőnk a csodálatos panorámájú Sík-hegyen, ahol a nyári piknikeinket is rendezzük, valamint az Almagyar-, a Cigléd- és a Steiner-dűlőben. A legfontosabb fehérszőlő-fajtánk a leányka, de termelünk hárslevelűt, rajnai rizlinget és királyleánykát is.

Kék szőlőben egyértelműen a kékfrankosra helyeztük a fókuszt, hiszen nagyon szépen megmutatja a termőhelyi adottságokat, és a kadarka is nagy szerelem. Papa komoly szerepet játszott abban, hogy a fajta visszatért a borvidékre, nem véletlenül tartják őt a kadarka nagykövetének. Ez engem is kötelez, ezt az utat folytatnom kell.

És természetesen vannak világfajtáink is: cabernet sauvignon, cabernet franc, pinot noir, ami a személyes kedvencem, de egyértelműen a Kárpát-medencei fajtákra helyezzük a hangsúlyt.

Milyen érzés ennek az egésznek a részévé válni?

Felemelő. Kapocs lehetek édesapám és a fiam között, és ez nagyon jó érzés. Papa mindig azt mondta, hogy túl kevés szüret jut egy embernek, és én ezt sokáig nem értettem. Most már értem. Minden év tele van kihívásokkal, a lelkünk pedig vágyakozással, és az a jó, ha a kettőt közelíteni tudjuk egymáshoz, hogy minél jobb borok szülessenek.

Azt mondod, kapocs lehetsz édesapád és a fiad között. Ezek szerint a kisfiad, Soma a nagyapja nyomdokaiba lép?

Nincs presszió, de tény, hogy az ő születése mindenkinek reményt adott. A fiúunoka fontos, neki át lehet adni a pincekulcsot, és Soma itt volt a kezdetektől, mindent ismer, és láthatóan jól érzi itt magát. Egyelőre az a feladata, hogy tanuljon, sportoljon, aztán majd megtalálja a helyét az életben. Az esélye mindenesetre megvan, hogy ő vigye tovább, amit mi felépítettünk.

Melyek a pince fő irányai?

Az Egri Borműhely tagjaként részt veszünk a közös gondolkodásban, nagyon fontosnak tartjuk, hogy egyértelműbbé tegyük a borvidéket, és ennek két sarokpontja az egri csillag és az egri bikavér. Emellett a kadarkára és a kékfrankosra helyezzük a hangsúlyt, és ezeket a borokat magas minőségben szeretnénk elkészíteni. Filep Miklós Gergely borász és Vincze Tamás szőlész segít nekünk ebben, és úgy érzem, hogy jó úton haladunk.

Édesapád részt vesz még a munkában?

Hogyne! Ki se bírná nélküle. Ő a szőlőben érzi otthon magát, neki mindegy, hogy hajnali öt óra van vagy vasárnap délután – amikor eszébe jut, már megy is, hogy megnézze, milyen a határ. Jön-megy, intézkedik, beszélget, ez az élete, és mi ezt kaptuk tőle örökül. Soha rosszabb örökséget. Remélem, még sokáig velünk marad, és örülhet a közös eredményeinknek.

További cikkek

Igazi csapatmunka: Egri bikavér a Hungarikum Fesztiválon

2025.05.23.

Az egri bikavért – ahogy minden jó házasítást – az teszi kiemelkedővé, hogy a bennük lévő szőlőfajták együttműködése többet tud, összetettebb, több réteget felvonultató bort ad, mint amire az egyes alapborok önállóan képesek.

Pont ezért, bár az egri bikavérnek minden esetben kékfrankos alapra kell épülnie, a hozzá házasított legalább három másik szőlőfajtáknak köszönhetően a végső karakterében már nem egy szőlőfajta dominál. Új egység, új egyéniség jön létre: az egri bikavér.

A Hungarikum Bizottság hivatalosan 2017. március 21-én emelte a hungarikumok sorába az Egri Bikavért, és így a május 30 – június 1-e között megrendezésre kerülő Kecskeméti Hungarikum Fesztiválon az Egri Borvidék is képviselteti magát.

Hét kiemelkedő borászat kiváló Egri Bikavéreit kóstolhatják az odalátogatók:

A gasztronómiában, a színpadi műsorokban, a hagyományőrző programokban, bemutatókban is megelevenednek nemzetünk csúcsteljesítményei, a hungarikumok, amelyek különlegességük, egyediségük és minőségük folytán értékőrző- és teremtő üzenetet hordoznak, kifejezik a magyar életérzést.

TOVÁBB

Gál Tibor lett 2025-ben a Borászok Borásza

2025.05.13.

Ezzel az elismeréssel a Kárpát-medence legjobb borászait díjazzák, melynek egyedisége és hitelessége abban rejlik, hogy maguk a díjra jelölt borászok választják meg a legjobbat évről-évre.

A díjat idén 19. alkalommal adták át ünnepélyes gála keretében Budapesten, a New York Palotában, Sulyok Tamás köztársasági elnök fővédnöksége mellett. Gál Tibor a díjat Bárdos Saroltától, a tavalyi győztestől vehette át.

A díjátadón Rókusfalvy Pál, a nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztos – egyben a díj alapítója – hangsúlyozta, hogy a bor elsősorban kultúrát, nem pedig alkoholt jelent, és a magyar bor túlélésének záloga a kulturált borfogyasztás népszerűsítése. Kiemelte a generációváltás fontosságát is, hiszen a fiatal borászok szerepe meghatározó a magyar borkultúra jövője szempontjából.

A Borászok Borásza díj odaítélésének menete is különleges: Magyarország 50 legjobb borászának listáját a korábbi évek győztesei állítják össze, majd ők két fordulóban, egymás közül választják ki a végső győztest.

Az idei döntőbe az alábbi öt borász került: Balassa István (Tokaj), Gál Tibor (Eger), Ipacs Szabó István (Villány), Maurer Oszkár (Délvidék), Szászi Endre (Badacsony).

Gál Tibor a díjjal együtt megkapja a 19. csillagot a Borászok Borásza Csillagok Sétányán, amely Budapest szívében, a Zrínyi utcában található.

A díjátadón további elismeréseket is kiosztottak:

  • Jövő Borásza ösztöndíj: Peszlen Tamás Sándor borászhallgató nyerte el, aki egymillió forintos ösztöndíjat kapott külföldi szakmai gyakorlatra.
  • Borászok Barátja díj: Kézdy Dániel borgyűjtő, borkereskedő, szakértő kapta, aki tevékenységével kiemelkedően segíti a magyar borászokat és a magyar bor ügyét.

Gál Tibor hisz a minőségben, az értékmegőrzésben és a megújulásban is. A Gál Tibor Pincészet Eger egyik meghatározó borászata, amely a hagyományok és a modern szemlélet ötvözésével évről évre kiemelkedő borokat készít. 

Tibor személyes története is példaértékű: 40 évesen, első alkalommal került a legjobb öt közé, és már most a legfiatalabb, aki elnyerte ezt a rangos, kicsit életműdíj jellegű elismerést. A díj számára is meglepetés volt, hiszen a szakma egyik legnagyobb presztízsű kitüntetését kapta meg.

Remek helyre került a díj, mi szívből gratulálunk neki és kívánunk még sok szakmai sikert, elismerést!

(Fotó: MTI/Purger Tamás)

TOVÁBB

Az Egri Vár Bora 2025

2025.04.02.

Az Egri Vár Bora 2025 pályázatot az Egri borvidék bortermelői számára hirdették meg, hogy az Egri vár látogatói megismerhessék a borvidék három kiemelkedő borát.

A pályázatra palackozott egri védett eredetű borokkal lehetett nevezni, amelyek megfelelnek a magyarországi termékelőírásoknak. A borkiválasztás célja, hogy Magyarország leglátogatottabb vidéki múzeumának vendégei az Egri várban is megvásárolhassák a borvidék legjobb borait.

Pályázat és bírálat

Idén nyolc pincészet összesen 19 tétellel nevezett, amelyek között 8 csillag, 7 bikavér és 4 rozé szerepelt.

A borokat vakbírálattal értékelték március 25-én, Tarsoly József egri hegybíró elnökletével. A zsűri a harmonikus ízvilágot helyezte előtérbe. A bikavérek főként 2018–2022 közötti évjáratokból származtak, míg a rozék és csillagok többsége 2024-ben került palackba.

Győztesek

A 100 pontos rendszer alapján kategóriánként egy győztest választottak:

  • Egri Csillag kategória: Varsányi Pincészet – Egri Csillag Classicus 2024
  • Egri Rozé kategória: Ostoros Családi Pincészet – Egri Rozé 2024
  • Egri Bikavér kategória: Szuromi Családi Birtok – Egri Bikavér Superior 2021

Ezek a borok jogosultak viselni az „Az Egri Vár Bora 2025” címet, amelyet később az évszám megjelölésével továbbra is használhatnak.

Fotók: Egri vár

TOVÁBB