Hiszem, hogy értéket teremtünk
A családnak mindig volt szőlője, így hát természetes, hogy a később kárpótlásban megkapott területen Tóth Ferenc is szőlőtelepítésbe fogott. Az első oltványok 1983-ban kerültek a földbe, és három évvel később a felesége is felmondta tanári állását, hogy együtt vigyék a pincét.
Lányuk, Katalin 2008-ban ügyvezetőként csatlakozott a családi vállalkozáshoz, és azóta ő a borászat motorja. A birtokközpont az egri, belvárosi házból a Kistályai útra költözött, és folyamatosan bővült az eltelt évek során. Ma már egy modern feldolgozó, egy ötágú pince és egy tágas kóstolóterem várja itt a vendégeket.
Emlékszel még, hogy mikor tetted be először a lábadat ebbe a pincébe?
Pontosan emlékszem, pedig nem tegnap történt. Az épület előtt volt egy szőlőlugas, és délelőtt mindig idesütött a nap. Édesanyámmal kitettünk két színes vászonszéket, üldögéltünk a lugas árnyékában, beszélgettünk, és vártuk, hogy jöjjön valaki bort venni. Jó erre visszagondolni, ma is megmelegszik tőle a szívem.
Milyen volt az életetek, mielőtt ebbe a pincébe beköltöztetek?
Mint egy átjáróház. Egy belvárosi családi házban éltünk, és ott zajlott a feldolgozás is. Ahhoz, hogy a szőlőt be tudjuk vinni a feldolgozótérbe, át kellett menni a házon. Úgy emlékszem azokra a szüretekre, mintha mindig esett volna az eső. Késő délután hozták meg a szőlőt, az emberek jöttek-mentek a sáros gumicsizmájukban, kosz volt és hideg.
Úgy éreztem, hogy soha nincs vége a munkának, se délután, se hétvége, se ünnepnap nem volt. Amikor ezt a pincét megvettük, végre lett egy munkahelyünk, ahonnan haza lehetett menni. Zongorázni tudnám a különbséget.
A szőlő és a bor a születésed óta része az életednek, sokszor elmesélted, hogy szinte a szőlőben telt a gyerekkorod. Szeretted, vagy kényszernek élted meg?
A nagyszüleimmel imádtam a szőlőbe menni, mert akkor még kicsi voltam, és mindig kényeztettek. Viszont amikor nagyobb lettem, és a szüleimnek komolyan segítenem kellett, azt már kényszerként éltem meg. A napfényes rész eltűnt, ezért nem is akartam soha ezzel foglalkozni.
Majdnem két évtizeden keresztül bankban dolgoztál, és már fiókvezető voltál, amikor feladtad a karrieredet, és csatlakoztál a családi pincészethez. Miért hoztad meg ezt a döntést?
Érdekes, hogy a banki munkám során is folyton a „szőlőben” éltem, hiszen a családi gazdaságok gyakran jöttek hozzám hitel-ügyintézés miatt. Egy bank egy hitelnél nagyon szigorú pénzügyi terveket kér, és én pontosan tudtam, hogy a számok mögött mennyi megfeszített munka van.
Hogy mégis csatlakoztam a családi vállalkozáshoz, az közös döntés eredménye. Papa akkor hatvanéves volt, és érezhetően fáradt. Lehetett sejteni, hogy édesanyámmal kettesben nem fogják sokáig bírni. Éjjel-nappal dolgoztak a szőlőben, a pincében, vitték az értékesítést, a papírmunkát, ráadásul fejlesztések előtt állt a vállalkozás. Tudtam, hogy szükség van rám.
Mi volt az első feladatköröd?
A kereskedelem. Kezdetben csak helyben értékesítettünk, és volt egy-két budapesti partnerünk, de megnövekedett a terület, és vele a bor mennyisége is, új piacokat kellett találni. Azt se tudtam, hogy kell bort eladni, és főleg nem, hogy kinek, de nekigyürkőztem, és kiépítettem a vásárlói kört.
Ez így kimondva nagyon egyszerűen hangzik, de nyilván nem ment egyik napról a másikra. Mi volt a legnehezebb?
A magány. Korábban mindig csapatban dolgoztam, 25-30 ember vett körül, itt pedig hirtelen egyedül találtam magam egy szobában. Nem az volt a legrosszabb, hogy nem ismertem a piaci szereplőket, hanem hogy minden döntést egyedül hoztam meg.
Mikor jött el a pillanat, amikor azt érezted, hogy a helyeden vagy?
Ma már így érzem, de ez egy lassú, folyamatos fejlődés eredménye. Óriási hittel végzem ezt a munkát, hiszek a borvidékben, a mi saját történetünkben, és abban is, hogy értéket teremtünk. Élvezem, hogy nap mint nap kapcsolatba kerülök a szőlővel, benne van a múltam, ma is része vagyok, és egyszer majd továbbadhatom.
Meg tudod fogalmazni, hogy mit kaptál édesapádtól?
Az életemet, a múltamat, a jövőmet, a hitemet, mindent. Azt, hogy lássam, nem eszik olyan forrón a kását. Régebben mindig nevettem ezen, de az utóbbi két évben látom, hogy mennyire igaz. És a család fontosságát is a szüleimtől tanultam. Hogy együtt vagyunk jóban-rosszban, és bármi történjék, ott érzed a másikat magad mellett.
A szüleid 1983-ban telepítették el az első 6 hektárt. Mekkora most a szőlőterület?
Jelenleg 30 hektáron gazdálkodunk, van szőlőnk a csodálatos panorámájú Sík-hegyen, ahol a nyári piknikeinket is rendezzük, valamint az Almagyar-, a Cigléd- és a Steiner-dűlőben. A legfontosabb fehérszőlő-fajtánk a leányka, de termelünk hárslevelűt, rajnai rizlinget és királyleánykát is.
Kék szőlőben egyértelműen a kékfrankosra helyeztük a fókuszt, hiszen nagyon szépen megmutatja a termőhelyi adottságokat, és a kadarka is nagy szerelem. Papa komoly szerepet játszott abban, hogy a fajta visszatért a borvidékre, nem véletlenül tartják őt a kadarka nagykövetének. Ez engem is kötelez, ezt az utat folytatnom kell.
És természetesen vannak világfajtáink is: cabernet sauvignon, cabernet franc, pinot noir, ami a személyes kedvencem, de egyértelműen a Kárpát-medencei fajtákra helyezzük a hangsúlyt.
Milyen érzés ennek az egésznek a részévé válni?
Felemelő. Kapocs lehetek édesapám és a fiam között, és ez nagyon jó érzés. Papa mindig azt mondta, hogy túl kevés szüret jut egy embernek, és én ezt sokáig nem értettem. Most már értem. Minden év tele van kihívásokkal, a lelkünk pedig vágyakozással, és az a jó, ha a kettőt közelíteni tudjuk egymáshoz, hogy minél jobb borok szülessenek.
Azt mondod, kapocs lehetsz édesapád és a fiad között. Ezek szerint a kisfiad, Soma a nagyapja nyomdokaiba lép?
Nincs presszió, de tény, hogy az ő születése mindenkinek reményt adott. A fiúunoka fontos, neki át lehet adni a pincekulcsot, és Soma itt volt a kezdetektől, mindent ismer, és láthatóan jól érzi itt magát. Egyelőre az a feladata, hogy tanuljon, sportoljon, aztán majd megtalálja a helyét az életben. Az esélye mindenesetre megvan, hogy ő vigye tovább, amit mi felépítettünk.
Melyek a pince fő irányai?
Az Egri Borműhely tagjaként részt veszünk a közös gondolkodásban, nagyon fontosnak tartjuk, hogy egyértelműbbé tegyük a borvidéket, és ennek két sarokpontja az egri csillag és az egri bikavér. Emellett a kadarkára és a kékfrankosra helyezzük a hangsúlyt, és ezeket a borokat magas minőségben szeretnénk elkészíteni. Filep Miklós Gergely borász és Vincze Tamás szőlész segít nekünk ebben, és úgy érzem, hogy jó úton haladunk.
Édesapád részt vesz még a munkában?
Hogyne! Ki se bírná nélküle. Ő a szőlőben érzi otthon magát, neki mindegy, hogy hajnali öt óra van vagy vasárnap délután – amikor eszébe jut, már megy is, hogy megnézze, milyen a határ. Jön-megy, intézkedik, beszélget, ez az élete, és mi ezt kaptuk tőle örökül. Soha rosszabb örökséget. Remélem, még sokáig velünk marad, és örülhet a közös eredményeinknek.
További cikkek
Fiatal egri borász, aki a Bikavér jövőjét írhatja: Gál Tibor – Borászok Borásza 2025
„Én azért dolgozom, hogy a Bikavér legyen a legértékesebb egri bor, nyugodt megélhetést és presztízst adjon a termelőinek a bor világában.”
Gál Tibor – Borászok Borásza 2025
Mit jelent neked az, hogy az Egri Borvidéken dolgozhatsz?
Számtalan borvidéken volt lehetőségem dolgozni és tanulni az elmúlt években, de a szívem mindig hazahúzott. Ez egy megmagyarázhatatlan kapcsolat, tudod, hogy hol vagy otthon, hol érzed magad jól, hol vagy kiegyensúlyozott. Nekem ezt csak Eger adja meg. A családunk itt eresztett gyökeret, és szeretnék annyit adni ennek a vidéknek, hogy a gyermekeim ugyanezt érezhessék, amit én.
Hogyan definiálod az „egries” karaktert?
Az egri bor kétséget kizáróan egyedi. A jellemzően tufás talajnak köszönhetően minerális és ásványos, a hűvösebb klíma és a föld alatti pincelabirintusok miatt pedig úgy gyümölcsösek és vibrálóak, hogy közben koncentráltak, gazdagok és hihetetlenül elegánsak.
Hogyan viszonyultok a Bikavérhez – mit jelent nektek?
A Bikavér számomra az egyetlen igaz egri bor. Ez az a kifejeződés, ami egy személyben képes közvetíteni a borvidék különleges termőterületeit, a város kulturális sokszínűségét, turisztikai izgalmait és történelmi – irodalmi varázsvilágát. Ha egy szóban kellene leírni, mindazt, amiről a borvidék szól, akkor az a szó a Bikavér lenne.
Hol tart most, szerintetek, borvidéki szinten a Bikavérről való gondolkodás?
A Bikavérről gondolkodás rendkívül bátor dolog ma Egerben. A jelenlegi közízlés és divatok sok mindenkit elijesztenek ettől a markától, csak a legelkötelezettebbek vállalják ezt a különleges küldetést! A Bikavér nem csak egy bor. Ez A Bor. A sikeréhez nagyobb önfeláldozásra lenne szükség.
Milyen saját vagy közösségi célotok, küldetésetek van a Bikavérrel kapcsolatban?
Én azért dolgozom, hogy a Bikavér legyen a legértékesebb egri bor, adjon nyugodt megélhetést és presztízst a termelőinek a bor világában.
Az idei évben különleges összecsengésként több díjat is egri borászok nyertek el – mit jelent ez nektek?
Hogy jó úton haladunk. Ezt mi eddig is éreztük, de a nehezebb órákban mindig jól jön egy kis megerősítés. Ettől természetesen nem bízhatjuk el magunkat, de fontos és értékes ez a visszacsatolás a szakmától.
Fiatal egri borász, aki a Bikavér jövőjét írhatja: Juhász Ádám – Az Év Egri Bortermelője 2025
„Nekünk a Bikavér az egri identitás kulcsa.”
Juhász Ádám – Az Év Egri Bortermelője 2025
Mit jelent neked az Egri Borvidék?
Az Egri Borvidéken dolgozni számomra egyszerre lehetőség és felelősség. Lehetőség, hiszen Eger évszázados borkultúrája, dűlői, klímája, a szőlőfajták olyan karaktert adnak a borainknak, amely minden palackban egyediséget hordoz. Felelősség, hogy igyekezzek vinni valami újat, valami előre mutatót, hogy az Egri Borvidék is tovább fejlődhessen, és ne csak múltját őrizzük, hanem jelenét és jövőjét is építsük. Számomra az Egri Borvidéken alkotni azt jelenti, hogy ismerem és tisztelem a hely adottságait (dűlők, talajok, klíma), a hagyományokat (pl. az Egri Bikavért), ugyanakkor nem ragaszkodok automatikusan a múlthoz – hanem merek újítani, innovatív lenni
Hogyan definiáljátok az „egries” karaktert?
Kékfrankos-alapú elegancia, feszes sav, finom bor, dűlők megjelenése és tiszta, modern borászati megfogalmazás, ami nem „nehézkes”, hanem energikus vörösbor. A Kékfrankost identitásképző fajtának tartom a bikavér-gondolkodásban, ezt következetesen képviselem és szeretném, ha a múltat „kiradírozó”, új stílusú egri vörösök irányába tudnám terelni a fogyasztókat
Hogyan viszonyultok a Bikavérhez – mit jelent nektek?
Nekünk a Bikavér az egri identitás kulcsa: tudatos házasítás, kékfrankos dominancia, arányokra épülő struktúra és olyan hordóhasználat, ami a gyümölcsöt nem fedi el, hanem kíséri. A prémium tételünk kézzel szüretelt alapanyagból, kékfrankos és nemzetközi fajták házasításából készül. Az erős alapokra modern precizitással építkezem.
Hol tart most szerinted a borvidéken a Bikavérről való gondolkodás?
A borvidéken erősödik a tudatos minőségi piramis és egyre karakteresebb bikavérek készülnek. Az egri közösség kommunikációja fókuszáltabb lett (négy évszakos programok, nagykóstolók, szakmai bemutatók), ami egységesíti az üzenetet a fogyasztók felé. A 2025-ös Bikavér Ünnepi Napok programsorozat is ezt a közös narratívát viszi tovább.
Milyen saját vagy közösségi célotok, küldetésetek van a Bikavérrel kapcsolatban?
A megbízhatóság a márka kulcsa ezért stabil, évjáratokon átívelő magas minőséget kell tudnunk termelni. Nagyon fontos, hogy a stílus tolódjon a nagyobb Kékfrankos dominancia és precíz házasítási arányok irányába. A fogyasztói megértés erősítése érdekében az egymástól könnyen megkülönböztethető kategóriák, könnyen érthető üzenetek és edukáció nagyon felértékelődik a jövőben. Végül, a legmagasabb minőségű bikavéreknél tovább kell erősíteni a dűlők megismertetését a fogyasztókkal.
Az idei évben különleges összecsengésként több díjat is egri borászok nyertek el – mit jelent ez nektek?
Nagyon fontos visszajelzés, egy megerősítés: azt jelzi, hogy jó az út, amin járunk. A jövőre nézve inspiráció és motiváció, ami új lendületet ad, hogy még jobban dolgozzunk – nem elég megállni a jelenlegi szinten, hanem tovább kell lépni. Számomra a díjak nem célok önmagukban, hanem mérföldkövek, visszajelzések, és ösztönzők, hogy tovább menni érdemes. Reméljük, hogy a következő években még többször állhatunk ilyen elismerések mögött – nem csak személyesen, hanem közösségi, borvidéki szinten is.
Fiatal egri borász, aki a Bikavér jövőjét írhatja: Ifj. Lőrincz György – Az Év Pincészete 2025
„A Bikavér a mi lehetőségünk, hogy felkerülhessünk a világtérképre.”
Ifj. Lőrincz György – Az Év Pincészete 2025
Mit jelent neked az, hogy az Egri Borvidéken dolgozhattok?
Elképesztően hálás vagyok, hogy ilyen fantasztikus borvidéken van lehetőségem dolgozni. Szerintem világszínvonalú adottságokkal rendelkezik Eger, amit szeretnénk is a világba kiáltani. Nagyon inspiráló és egyben nagy felelősség is, hogy azon dolgozhatunk, hogy egyszer akár a világ legjobb borvidékei mellett említsék a mi borvidékünket.
Hogyan definiáljátok az „egries” karaktert?
Eger számomra három dologról szól: hűvös klíma, vulkanikus talaj és házasított borok. Ezek mind azt eredményezik, hogy boraink rendkívül energikusak, izgalmas aromatikával, lendületes savakkal és komplexitással rendelkeznek. Szerintem nagyon vagány!
Hogyan viszonyultok a Bikavérhez – mit jelent nektek?
Sok borvidék csak áhítozik egy olyan közösségi márkára, amiben meg van minden, hogy világsiker legyen. Az Egri bikavér ilyen. Ott van benne a sztori, a legenda, ott van benne minden, ami a közel 1000 éves egri szőlő és borkultúra alatt az emberek megtapasztaltak, a mikroklímáink, a talajadottságaink, az egyedi fajtáink, egyszóval ez az esszenciája az Egri borvidéknek. Úgy érzem, hogy a Bikavér az egyetlen nagy lehetőségünk, amivel felkerülhetünk a világ bortérképére.
Hol tart most, szerintetek, borvidéki szinten a Bikavérről való gondolkodás?
Egyelőre a lassú, akár megfontoltnak is nevezhető, hosszú távú építkezés folyamata zajlik. Hála Istennek úgy néz ki, hogy egyre többen veszik komolyan ezt a bort és egyre többen látják, hogy ez nem csak a múltja és jelene a borvidéknek, hanem a jövője is. Persze sok feladatunk van még, amíg olyan erős márkát tudunk építeni, ami megkérdőjelezhetetlen minőséget tud képviselni a világban, de közösséget építve, együtt gondolkozva, Isten áldásával sikerülhet.
Milyen saját vagy közösségi célotok, küldetésetek van a Bikavérrel kapcsolatban?
Az az álmom, hogy olyan bor legyen az Egri Bikavér, aminek minden egyes palackja felismerhető, egyedi és magas minőséget közvetít. Szeretném, ha egyszer a világ legjobb borai mellett rangsorolnák, és ha valaki kap a poharába akár egy New York-i étteremben vakon egy vörösbort, ne csak az jusson eszébe, hogy ez a bor esetleg olyan burgundis, vagy piemonti, talán bordeauxi, hanem, hogy huhh ez olyan egries, olyan Egri Bikavéres! És legyen is abban New York-i pohárban egy Egri Bikavér!
Az idei évben különleges összecsengésként több díjat is egri borászok nyertek el – mit jelent ez nektek?
Minden hír, ami Egerről szól az nagy dolog, minden díj, amit egri borász kaphat hatalmas siker. Nemcsak az adott borásznak elismerése, hanem az egész borvidékünknek. Szívből örülök a kollégáim eredményeinek is, amik talán még inkább alátámasztják azt, hogy micsoda fantasztikus borvidéken dolgozhatunk. Reméljük, hogy minél többször hallat magáról az Egri borvidék és minél többször kerülnek reflektorfénybe az Egri Bikavérek és az Egri Csillagok.