Élvezzük a naplementéket a padon!
Tarjányi Gyula sikeres vállalkozásokat vezetett, aztán egyszer csak belehabarodott a borba, szenvedélyes gyűjtővé vált, és innen már csak egy lépés volt a kis pince az egri Kistályai úton. Hangulatos lugasa nyáron az egyik legkellemesebb kóstolóhely a városban, és hogy a naplementenéző pad hány titkos vallomás helyszíne volt már, jobb, ha nem firtatjuk…
Az csak afféle szóbeszéd, vagy tényleg igaz, hogy ezt a pincét a feleségétől kapta karácsonyra?
Tényleg igaz! A családom története messzire nyúlik vissza, és abban mindig jelen volt a szőlő és a bor, de az én gyerekkoromra ebből már nem maradt semmi. Egészen más pályát választottam, teljesen más életet éltem, aztán egyszer, a kétezres évek elején elkeveredtem egy borkóstolóra az egri Bikavér Borbárba, és az egy életre megpecsételte a sorsomat.
Meséljen!
A kóstolót Gál Tibor tartotta, jót beszélgettünk, és ott szembesültem azzal, hogy egy bornak lehet illata és íze is, nem csak maligánfoka. Ettől kezdve törzsasztalom volt a borbárban, bújtam a szakkönyveket, a folyóiratokat, és szenvedélyes gyűjtő lettem.
Akár belföldön, akár külföldön utazgattunk, valahogy mindig borászatokban kötöttünk ki, és kartonszám vittem haza a kedvenceimet. A feleségem panaszkodott a barátnőjének, hogy annyi a bor a garázsban, hogy már nem fér be az autó. Mire a barátnője tréfásan megkérdezte: miért nem veszel neki egy pincét?
És vett?
És vett. A karácsonyfa alatt az a kis puttófej volt, ami most is itt van a falon, meg egy jelképes kulcs, a leendő pincémé. Sokáig kerestük, mire megtaláltuk, és birtokba is vettük 2008-ban.
A pince még nem minden. Hogy lett ebből borászat?
Kezdetben csak az járt a fejemben, hogy itt majd jókat lehet bulizni a haverokkal. De mivel a vásárolt borokról mindig kereken megmondtam a véleményemet, sok helyről megkaptam, hogy csak a számat jártatom, majd akkor beszéljek, ha már készítettem legalább egy hordó bort életemben. Az én őseim hozták a Mátrába az első szőlővesszőket Olaszországból, gondoltam, a vér csak nem válik vízzé, hát megpróbálkozom vele.
Ha ilyen komoly boros múlt van a család mögött, hogy lehet, hogy az Ön gyerekkorára ebből már nem maradt semmi?
Nagyapám osztályellenség volt, tőlük az ötvenes években mindent elvettek. Mikor a kitelepítés után visszatértek Sirokba, a régi házukban már téesziroda működött, a bútoraikat pedig széthordta a falu. Borzasztó lehetett ezzel szembesülni. Amikor a kilencvenes évek elején jött a kárpótlás, mi is kaptunk jegyeket, de én nem vettem földet, mert nem akartam átélni, amit az őseim.
Vállalkozó lettem, a miénk volt Észak-Magyarország legnagyobb MÉH-telepe, és ipari üzemek bontásával is foglalkoztunk. Nem hiányzott még egy vállalkozás, de a borkészítés izgatott, úgyhogy nekivágtam. Gondoltam, milyen jó lesz majd az üzleti partnereimnek olyan palackot adni karácsonyra, amin a saját nevem díszeleg.
Hogyan kezdte?
Lőrincz Györgytől kértem segítséget, és ő nagyon sok hasznos tanácsot adott. Elmondta, kitől vegyek szőlőt, és mire figyeljek legjobban. De sokat köszönhetek a felsőtárkányi kádárnak, Szegedi Barnának is. Kettejük áldásos közreműködésével megvolt 2009-ben az első évjáratom. Hatféle bort készítettem, egyik jobb lett, mint a másik. A kékfrankosunk kapott egy nagyaranyérmet Ausztriában.
Hol lehetett megkóstolni ezeket a borokat?
Sokszor jártam a balatonszemesi Kistücsök étterembe, és mindig dicsekedtem, hogy milyen jók a boraim. Azt mondta a tulajdonos, Csapody Balázs, hogy ne mondogassam már olyan sokszor, hanem vigyek belőle hármat, és ha tényleg jók, egyet feltesznek a borlapra. Nem ragozom, felvette az összeset, és hármat poharazva is kínált. Attól kezdve jöttek a rendelések. Az első évjáratom három hónap alatt elkelt, de így jártam a következővel is, hiába dupláztam meg a mennyiséget.
Nem lett kicsi a pince?
Dehogynem! Folyamatosan bővítettünk, aztán én ijedtem meg a lejobban, amikor ráeszméltem, hogy lett egy borászatunk. De a másik két vállalkozásunk is növekedett, és be kellett látnunk, hogy ennyi mindent nem bírunk. Lett egy munkatársunk, Kormos Péter, aki a mai napig velünk dolgozik, öt éve pedig úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy eladjuk a MÉH-telepet, és megtartjuk a pincét, mert egy borászat, ha jól csinálja az ember, nemcsak munkát ad, hanem örömöt is.
Tartozik a pincéhez saját szőlőterület?
Eredetileg úgy gondoltam, hogy nem kell, majd minden évben megvásárolom a termést a legjobb helyekről. Igen ám, de 2012-ben felajánlottak nekünk egy gyönyörű, 8 hektáros ültetvényt a Pajados-dűlőben. Nem tudtunk ellenállni. Az azt követő években mindig megvettük az eladóvá vált szomszédos táblákat, így jelenleg 13 hektárról szüretelünk, de csak 30-40 ezer palackot töltünk meg évente, a többi gyümölcsöt értékesítjük.
Milyen fajtákkal dolgoznak?
Nem mondom végig, 19-féle szőlő terem a területen. Ez a Pajados sajátossága. Eredetileg javarészt fehér szőlő termett ott, a filoxéravész után lett fele-fele a kék és a fehér szőlő aránya. Mivel a terület domborzatilag meglehetősen tagolt, a szocializmus időszakában nem volt hatékonyan művelhető, ezért háztáji birtoknak osztották fel.
Volt, aki gondos gazdaként művelte, de volt, aki a sorsára hagyta. A dűlő értékeit Gál Tibor ismerte fel, a nagy részét meg is vásárolta, és elkezdte visszahozni a művelésbe. A szőlők egy részét meghagyta, másokat újratelepített, így vált a Pajados-dűlő a borvidék egyik legszínesebb termőterületévé. Mi szeretjük ezt a sokarcúságot, és értékként tekintünk rá. Arról nem is beszélve, hogy mivel ebben az egy dűlőben gazdálkodunk, a boraink 70%-a grand superior kategóriájú.
Hányféle bort készítenek?
Összeszámolni is nehéz. Van háromféle gyöngyözőborunk, egy könnyű rozénk, egri csillagunk, egy reduktív és egy hordós rajnai rizlingünk, furmintunk, bikavérünk, kékfrankosunk, cabernet franc-unk, shirazunk, egy zenitből készült természetes édes borunk, és a sor még korántsem teljes.
Jól tudom, hogy a gyöngyözőborban úttörők voltak?
Nóra, a feleségem azt mondta, hogy ha már bort készítek, legyen gyöngyöző is, mert neki az a kedvence. Meg akartam hozzá venni a technológiát, de kiderült, hogy nagyon drága. Na, de nem azért vagyok én gépészmérnök, hogy ez az apróság kifogjon rajtam! Összedugtuk a fejünket néhány szakemberrel, és megépítettük a saját masinánkat. Most is azt használjuk, úgy jó, ahogy van!
Fogadnak vendégeket a pincénél?
Mindenkit nagyon szívesen látunk, aki érdeklődik a boraink iránt. Télen a pincében kialakított kóstolóteremben, nyáron a hangulatos lugasban tartunk kóstolókat. Van egy naplementenéző padunk a pince előtt, nincs is jobb egy nyári estén, mint ott üldögélni egy pohár gyöngyözővel a kézben.
Elégedett azzal, amit elért?
Én mindig csak arra vágytam, hogy az emberek szeressék a borainkat, és szívesen jöjjenek hozzánk. Azt hiszem, ezt sikerült elérni. Mindenki addig él, amíg aktív. Utána már csak van. Ez a pincészet soha nem hozott annyit, amennyit rá kellett költeni, és ma is inkább öröm-, mint pénzforrás.
A családból senki nem viszi tovább, de azt szeretném, hogy amíg megvan nekünk, addig élvezzük a borokat, amiket ad, az embereket, akiket megismerünk általa, az estéket a lugasban és a naplementéket a padon.
További cikkek
Fiatal egri borász, aki a Bikavér jövőjét írhatja: Gál Tibor – Borászok Borásza 2025
„Én azért dolgozom, hogy a Bikavér legyen a legértékesebb egri bor, nyugodt megélhetést és presztízst adjon a termelőinek a bor világában.”
Gál Tibor – Borászok Borásza 2025
Mit jelent neked az, hogy az Egri Borvidéken dolgozhatsz?
Számtalan borvidéken volt lehetőségem dolgozni és tanulni az elmúlt években, de a szívem mindig hazahúzott. Ez egy megmagyarázhatatlan kapcsolat, tudod, hogy hol vagy otthon, hol érzed magad jól, hol vagy kiegyensúlyozott. Nekem ezt csak Eger adja meg. A családunk itt eresztett gyökeret, és szeretnék annyit adni ennek a vidéknek, hogy a gyermekeim ugyanezt érezhessék, amit én.
Hogyan definiálod az „egries” karaktert?
Az egri bor kétséget kizáróan egyedi. A jellemzően tufás talajnak köszönhetően minerális és ásványos, a hűvösebb klíma és a föld alatti pincelabirintusok miatt pedig úgy gyümölcsösek és vibrálóak, hogy közben koncentráltak, gazdagok és hihetetlenül elegánsak.
Hogyan viszonyultok a Bikavérhez – mit jelent nektek?
A Bikavér számomra az egyetlen igaz egri bor. Ez az a kifejeződés, ami egy személyben képes közvetíteni a borvidék különleges termőterületeit, a város kulturális sokszínűségét, turisztikai izgalmait és történelmi – irodalmi varázsvilágát. Ha egy szóban kellene leírni, mindazt, amiről a borvidék szól, akkor az a szó a Bikavér lenne.
Hol tart most, szerintetek, borvidéki szinten a Bikavérről való gondolkodás?
A Bikavérről gondolkodás rendkívül bátor dolog ma Egerben. A jelenlegi közízlés és divatok sok mindenkit elijesztenek ettől a markától, csak a legelkötelezettebbek vállalják ezt a különleges küldetést! A Bikavér nem csak egy bor. Ez A Bor. A sikeréhez nagyobb önfeláldozásra lenne szükség.
Milyen saját vagy közösségi célotok, küldetésetek van a Bikavérrel kapcsolatban?
Én azért dolgozom, hogy a Bikavér legyen a legértékesebb egri bor, adjon nyugodt megélhetést és presztízst a termelőinek a bor világában.
Az idei évben különleges összecsengésként több díjat is egri borászok nyertek el – mit jelent ez nektek?
Hogy jó úton haladunk. Ezt mi eddig is éreztük, de a nehezebb órákban mindig jól jön egy kis megerősítés. Ettől természetesen nem bízhatjuk el magunkat, de fontos és értékes ez a visszacsatolás a szakmától.
Fiatal egri borász, aki a Bikavér jövőjét írhatja: Juhász Ádám – Az Év Egri Bortermelője 2025
„Nekünk a Bikavér az egri identitás kulcsa.”
Juhász Ádám – Az Év Egri Bortermelője 2025
Mit jelent neked az Egri Borvidék?
Az Egri Borvidéken dolgozni számomra egyszerre lehetőség és felelősség. Lehetőség, hiszen Eger évszázados borkultúrája, dűlői, klímája, a szőlőfajták olyan karaktert adnak a borainknak, amely minden palackban egyediséget hordoz. Felelősség, hogy igyekezzek vinni valami újat, valami előre mutatót, hogy az Egri Borvidék is tovább fejlődhessen, és ne csak múltját őrizzük, hanem jelenét és jövőjét is építsük. Számomra az Egri Borvidéken alkotni azt jelenti, hogy ismerem és tisztelem a hely adottságait (dűlők, talajok, klíma), a hagyományokat (pl. az Egri Bikavért), ugyanakkor nem ragaszkodok automatikusan a múlthoz – hanem merek újítani, innovatív lenni
Hogyan definiáljátok az „egries” karaktert?
Kékfrankos-alapú elegancia, feszes sav, finom bor, dűlők megjelenése és tiszta, modern borászati megfogalmazás, ami nem „nehézkes”, hanem energikus vörösbor. A Kékfrankost identitásképző fajtának tartom a bikavér-gondolkodásban, ezt következetesen képviselem és szeretném, ha a múltat „kiradírozó”, új stílusú egri vörösök irányába tudnám terelni a fogyasztókat
Hogyan viszonyultok a Bikavérhez – mit jelent nektek?
Nekünk a Bikavér az egri identitás kulcsa: tudatos házasítás, kékfrankos dominancia, arányokra épülő struktúra és olyan hordóhasználat, ami a gyümölcsöt nem fedi el, hanem kíséri. A prémium tételünk kézzel szüretelt alapanyagból, kékfrankos és nemzetközi fajták házasításából készül. Az erős alapokra modern precizitással építkezem.
Hol tart most szerinted a borvidéken a Bikavérről való gondolkodás?
A borvidéken erősödik a tudatos minőségi piramis és egyre karakteresebb bikavérek készülnek. Az egri közösség kommunikációja fókuszáltabb lett (négy évszakos programok, nagykóstolók, szakmai bemutatók), ami egységesíti az üzenetet a fogyasztók felé. A 2025-ös Bikavér Ünnepi Napok programsorozat is ezt a közös narratívát viszi tovább.
Milyen saját vagy közösségi célotok, küldetésetek van a Bikavérrel kapcsolatban?
A megbízhatóság a márka kulcsa ezért stabil, évjáratokon átívelő magas minőséget kell tudnunk termelni. Nagyon fontos, hogy a stílus tolódjon a nagyobb Kékfrankos dominancia és precíz házasítási arányok irányába. A fogyasztói megértés erősítése érdekében az egymástól könnyen megkülönböztethető kategóriák, könnyen érthető üzenetek és edukáció nagyon felértékelődik a jövőben. Végül, a legmagasabb minőségű bikavéreknél tovább kell erősíteni a dűlők megismertetését a fogyasztókkal.
Az idei évben különleges összecsengésként több díjat is egri borászok nyertek el – mit jelent ez nektek?
Nagyon fontos visszajelzés, egy megerősítés: azt jelzi, hogy jó az út, amin járunk. A jövőre nézve inspiráció és motiváció, ami új lendületet ad, hogy még jobban dolgozzunk – nem elég megállni a jelenlegi szinten, hanem tovább kell lépni. Számomra a díjak nem célok önmagukban, hanem mérföldkövek, visszajelzések, és ösztönzők, hogy tovább menni érdemes. Reméljük, hogy a következő években még többször állhatunk ilyen elismerések mögött – nem csak személyesen, hanem közösségi, borvidéki szinten is.
Fiatal egri borász, aki a Bikavér jövőjét írhatja: Ifj. Lőrincz György – Az Év Pincészete 2025
„A Bikavér a mi lehetőségünk, hogy felkerülhessünk a világtérképre.”
Ifj. Lőrincz György – Az Év Pincészete 2025
Mit jelent neked az, hogy az Egri Borvidéken dolgozhattok?
Elképesztően hálás vagyok, hogy ilyen fantasztikus borvidéken van lehetőségem dolgozni. Szerintem világszínvonalú adottságokkal rendelkezik Eger, amit szeretnénk is a világba kiáltani. Nagyon inspiráló és egyben nagy felelősség is, hogy azon dolgozhatunk, hogy egyszer akár a világ legjobb borvidékei mellett említsék a mi borvidékünket.
Hogyan definiáljátok az „egries” karaktert?
Eger számomra három dologról szól: hűvös klíma, vulkanikus talaj és házasított borok. Ezek mind azt eredményezik, hogy boraink rendkívül energikusak, izgalmas aromatikával, lendületes savakkal és komplexitással rendelkeznek. Szerintem nagyon vagány!
Hogyan viszonyultok a Bikavérhez – mit jelent nektek?
Sok borvidék csak áhítozik egy olyan közösségi márkára, amiben meg van minden, hogy világsiker legyen. Az Egri bikavér ilyen. Ott van benne a sztori, a legenda, ott van benne minden, ami a közel 1000 éves egri szőlő és borkultúra alatt az emberek megtapasztaltak, a mikroklímáink, a talajadottságaink, az egyedi fajtáink, egyszóval ez az esszenciája az Egri borvidéknek. Úgy érzem, hogy a Bikavér az egyetlen nagy lehetőségünk, amivel felkerülhetünk a világ bortérképére.
Hol tart most, szerintetek, borvidéki szinten a Bikavérről való gondolkodás?
Egyelőre a lassú, akár megfontoltnak is nevezhető, hosszú távú építkezés folyamata zajlik. Hála Istennek úgy néz ki, hogy egyre többen veszik komolyan ezt a bort és egyre többen látják, hogy ez nem csak a múltja és jelene a borvidéknek, hanem a jövője is. Persze sok feladatunk van még, amíg olyan erős márkát tudunk építeni, ami megkérdőjelezhetetlen minőséget tud képviselni a világban, de közösséget építve, együtt gondolkozva, Isten áldásával sikerülhet.
Milyen saját vagy közösségi célotok, küldetésetek van a Bikavérrel kapcsolatban?
Az az álmom, hogy olyan bor legyen az Egri Bikavér, aminek minden egyes palackja felismerhető, egyedi és magas minőséget közvetít. Szeretném, ha egyszer a világ legjobb borai mellett rangsorolnák, és ha valaki kap a poharába akár egy New York-i étteremben vakon egy vörösbort, ne csak az jusson eszébe, hogy ez a bor esetleg olyan burgundis, vagy piemonti, talán bordeauxi, hanem, hogy huhh ez olyan egries, olyan Egri Bikavéres! És legyen is abban New York-i pohárban egy Egri Bikavér!
Az idei évben különleges összecsengésként több díjat is egri borászok nyertek el – mit jelent ez nektek?
Minden hír, ami Egerről szól az nagy dolog, minden díj, amit egri borász kaphat hatalmas siker. Nemcsak az adott borásznak elismerése, hanem az egész borvidékünknek. Szívből örülök a kollégáim eredményeinek is, amik talán még inkább alátámasztják azt, hogy micsoda fantasztikus borvidéken dolgozhatunk. Reméljük, hogy minél többször hallat magáról az Egri borvidék és minél többször kerülnek reflektorfénybe az Egri Bikavérek és az Egri Csillagok.