Egri bikavér: feszes ritmusok a pohárban

Zene füleimnek, simogatás a lelkemnek. Szeretjük mondani, hogy egy jó bor szinte megszólal, de milyen dallam is csendül fel a fejünkben, lelkünkben, amikor egy egri bikavér tölti be a teret a poharunkban? Nos, elsősorban egy fineszes, feszes és lendületet sugárzó bor zenei lenyomatát keressük, függetlenül attól, hogy az éppen classicus, superior vagy grand superior hangnemben csendül fel. 

Természetesen a kategóriák közötti különbséget zongorázni lehetne, mégis érezni azt a fajta tudatos igényességet, koncepciót, ami összeköti a különböző besorolású bikavéreket. Mind olyan zene, amelyik élményt, emlékeket ébreszt bennünk. Az azonos öntudat a vulkanikus terroir és a kékfrankos, ami vezéregyéniségként határozza meg a stílus- és ritmusképletet, adja azt a lüktető, feszes ritmust, amelytől nem tudunk szabadulni. 

A Winescape borbár placcmestereként testközelből van lehetőségem egy kis „lélekben együttzenélésre” a borkedvelő közönséggel, így azt is látom, hallom, hogy milyen ritmusokat generál egy bikavér. 

Már egy jó ideje azt gondolom és tapasztalom, hogy a kékfrankos dirigálásával a bikavér az egyik legkarakteresebb, legkifinomultabb és legelegánsabb vörösbor-házasítás, amit Kelet-Közép-Európa adhat. 

A bikavérben ott van az életigenlés, a lüktetés, a feszes ritmus. Ott van benne a dűlők, hegyek lenyomata, ősi ritmusszekciója, az egri táj egyedisége, sokrétűsége, dallamossága. 

Nincs két egyforma bikavér – hála istennek –, mégis ott van a fejünkben egy dallam, egy stílusképlet, amit az egri bikavérhez társítunk. 

Klasszikus beszélgetésekhez

Egy classicus egri bikavér mindig nyitott egy jó kis tereferére, örömzenére. Nyitott, hogy társ legyen egy olyan beszélgetésben, táncban, ahol nem főszereplő, inkább halk háttérzeneként diktálja a tempót. Könnyed, „kiroppanóan gyümölcsös”, feszes ritmust dúdol. 

Szinte érezni, ahogy roppan a cseresznye a fogunk alatt, mintha Vivaldi Négy évszak művéből a késő tavaszt, kora nyarat visszhangoznák a koccanó poharak. 

Szuperlatívuszokban

Egy superior egri bikavér már odafigyelést érdemel, nem csak háttérzenész. Komplexitása, kifinomult eleganciája, izgalmas ritmust kántáló savai igazi élettel töltik meg ezt a nagyszerű házasítást. 

Ahogy a terroir, a fajták, a hordófűszerek és a gyümölcsös karakter egybeolvad, összefonódik, harmóniát alkot, az odafigyelést és elismerést kíván. Ezt – tapasztalatom alapján – meg is kapja attól, akinek a poharába töltöm. Tovább lüktet a zene a fülünkben, Puccini Turandotjának „Nessun dorma” áriája tölti meg a teret, míg poharunkban egy superior élmény bontakozik ki.

Eredő és eredendő

Egy grand superior egri bikavér tulajdonképpen mindennek az alfája és az ómegája. Egy stílus, egy bor, amely bizony sokra vagy nagyra hivatott. Kivételes termőhelyek hű lenyomata ez a bor, mely igazi erőt, tüzet, mélységet közvetít, az eredő erőt magát. Egy ilyen bort általában olyanoknak ajánlok, akik kifejezetten értékelik a kifinomult harmóniákat és az elegáns, cizellált, mégis őserőt sugárzó borokat, dallamokat. Ő bizony egy vezérdallam, mely eredendően határozza meg az élet lüktetését, rezdülését. Csak kivételes évjáratok ekhóját harsogja, dinamikus, feszes, mégis hihetetlenül kifinomult dallamokat áraszt. 

Egyben biztosak lehetünk: ha az áll a címkén, hogy grand superior egri bikavér, akkor valami nagyon különlegessel van dolgunk. Egy ilyen összetett és komplex bor még zenében is nehezen kifejezhető; nekem Bach Goldberg-variációit juttatja eszembe. 

Szeretek bikavért kínálni, szeretek dolgozni ezzel a lehengerlően dallamos magyar vörösbor-házasítással. Feszes harmóniákkal átszőtt karaktere, vibráló egyénisége összetett, de fülbemászó dallamokat generál. Aki szerethető, izgalmas és élményt adó vörösborra vágyik, nem nagyon kell keresgélnie – az egri bikavér biztosan hagy bennünk dallamfoszlányokat, sokat hallgatva pedig akár szimfóniává is nemesülhet.