MENU

Egernek lelke van!

2021.11.15.
Szabó Edit

Rajong a városért, a környékért, a helyi hagyományokért és a borokért. Dr. Gál Lajos az egri borvidék egyik legismertebb szereplője, éveken keresztül vezette a helyi szőlészeti–borászati kutatóintézetet, majd borászatot, borkultúrát tanított az Eszterházy Károly Egyetemen. Ma már nyugdíjas, de mellette a Tokaj-Hegyalja Egyetemen tanít, és öthektáros birtokáról izgalmas, egyedi tételekkel örvendezteti meg a közönséget.

Itt nőttél fel a borvidéken? 

A megyében, de nem a borvidéken. Hevesen születtem, ott is éltem az általános iskola végéig. Minden felmenőm parasztember, a szegénységünknél csak az egymás iránti szeretetünk volt nagyobb. A nővérem és a húgom között én voltam a fiú a családban, az egész gyerekkorom munkával telt, engem még az iskolából is hazaengedtek, ha meg kellett etetni az állatokat. 

Szőlőtök is volt?

Nem volt, de édesapám szerette a jó bort, és nagyon vágyott rá, hogy legyen egy kis saját ültetvényünk. Az egyik télen szőlővesszőkkel állított haza, ott vágták őket darabokra a konyhában. Azt mondta, jövőre telepítünk. De erre már nem került sor, mert jött a téeszesítés, és mindent elvettek. 

Később se lett szőlője?

De, később szerencsére lett, sőt amikor már szőlész–borász hallgató voltam, még a nagyapámnak is telepítettem szőlőt.

Hogyan lett belőled szőlész–borász hallgató? 

A debreceni vegyipari szakközépiskolában tanultam, a miénk volt az utolsó tiszta fiúosztály. Rettenetesen kemény volt, de olyan komoly alapokat adott, hogy a harmincfős osztályból mára már többen doktori fokozatot szereztünk. Bár szerettem oda járni, azt mégsem tudtam elképzelni, hogy vegyészi pályára lépjek, túl száraznak találtam. Így választottam a gyöngyösi főiskola szőlész–borász szakát, mert azt gondoltam, hogy ez a szakma majd biztosan izgalmasabb lesz. Hát ez bejött, mert a mai napig van miért izgulni.

A szőlészet vagy a borászat vonzott inkább? 

A kutatás. Gyöngyös után a Kertészeti Egyetemen szereztem mérnöki diplomát, de azt már csak borászatból. Lett volna hely számomra a tarcali szőlészeti–borászati kutatóintézetben, de valamiért határozottan azt éreztem, hogy nekem Heves megyében kell maradnom. Laborvezető lettem egy verpeléti palackozóüzemben. Onnan vittek el katonának, oda is mentem vissza. Engem soha nem a rang, hanem a szakmai fejlődés érdekelt, és amikor egyértelmű volt, hogy ott már nem tudok tovább fejlődni, átmentem Nagyrédére. Az volt a legjobb szőlővel és borral foglalkozó téesz az akkori Magyarországon. Főágazatvezető-helyettes lettem, két szüretet vittem ott végig, majd kaptam egy felkérést, hogy hozzak létre Egerszalókon egy borászati üzemet, és én elfogadtam. 

Visszautasíthatatlan volt az ajánlat?

Több szempontból is. Egyrészt vonzó volt a feladat, másrészt a feleségemet hívták tanítani az egri főiskolára. Fontos szakasza volt ez az életünknek. Több mint hét évig dolgoztam Egerszalókon, onnan hívott el aztán az egri Szőlészeti–Borászati Kutatóintézet, amelynek 1992-től borászati vezetője, 2001-től igazgatóhelyettese, majd 2004-től igazgatója voltam. Nagyon sikeresen működtünk, rengeteg pályázatot nyertünk, és már az első publikációnkkal berobbantunk a nemzetközi köztudatba. Csak akkor köszöntem el az intézménytől, amikor 2008-ban a gyöngyösi főiskolához csatolták.

Fel is adtad a tudományos karrieredet?

Utána még részt vettem egy szép termőhelyi kísérletben az Eszterházy Károly Főiskolán, majd Egyetemen. A borok azonosításának lehetőségeit kutattuk a kationtartalmukon keresztül. Most már nyugdíjas vagyok, az unokáim állnak az életem fókuszában, de azért még tanítok egy kicsit a Tokaj-Hegyalja Egyetemen, és közben a saját vállalkozásommal is foglalkozom. Örülök az oktatói munkának, mert azt a rengeteg tudást és tapasztalatot, amit az évtizedek során felhalmoztam, módomban áll átadni a következő generációknak.  

Mióta működik a saját borászatod?

1998-ban vettem meg a pincémet a Szépasszony-völgyben, és az évek során folyamatosan bővítettem. Az 1999-es volt az első saját, palackozott évjáratom, utána szőlőt telepítettem, és 2002 óta már elég széles szortimenttel jelenünk meg a piacon. A borokat kezdetben a gyerekeinkről neveztük el, volt Péter bora, András bora, Eszter bora, így jöttek sorban.

A nyomdokaidba lépett valamelyikük?

Péter fiam nyolcadikos korában már országos kémiaversenyt nyert, franciából meg országos második lett. Közgazdásznak készült, de a közgazdasági és európai uniós szakértői tanulmányai mellett elvégezte a szőlész–borász képzést is a Corvinus Egyetemen. Egyszerre szerezte meg a két diplomát. András fiam Prágában él a családjával, most született meg náluk az első lányunokánk, egyébként van már három fiú. Eszter lányunk óvodapszichológus, és mellette tanít az Eszterházy Egyetemen. Három okos gyerekünk van, meg fogják állni a helyüket az életben, de hogy melyikük viszi tovább a borászatot, vagy hogy valamelyikük továbbviszi-e egyáltalán, az már nem az én dolgom. Az a fontos, hogy boldog emberek legyenek.

Mi a te dolgod?

Sok minden, de leginkább az ismeretek átadása, és az, hogy a boraimon keresztül bemutassam az egri terroir, az egri dűlők értékeit. 

Hányféle borotok van?

Egri csillag, egri bikavér, olaszrizling, egy kevés rozé, és 2016 óta narancsbort is készítünk. Az olaszrizling régi szerelem. Egerszólát három dűlőjében terem, amelyek közül a Kántor-tag lett a leghíresebb. Különleges adottságairól a nagy öregektől hallottam először. Az egri csillag Péter fiam mániája volt, azt is ő tanácsolta, hogy a Kamra-völgybe csillagnak való fajtákat telepítsünk – azért az ültetvény több mint fele itt is olaszrizling lett –, Ostorosra, a Pajados-dűlőbe és Egerbe, a Sík-hegyre pedig bikavérnek való fajtákat. Így lehet mindig grand superior bort készíteni ezekről a területekről. 

A narancsbor viszonylag új a szortimentedben. Egyébként is vonz a természetesség a szőlőművelésben és a borkészítésben?

A natúrborok világa érdekel. A narancsbor nem más, mint vörösboros technológiával készített fehérbor, és Eger tökéletesen alkalmas rá, hiszen itt nagyon szép fehér szőlők teremnek, a vörösboros technológia pedig benne van minden borásznak az agyában és a kezében. Nem kötelező, hogy kénmentes legyen, de én így készítem. 2-3 ezer palackot töltünk belőle minden évben, és főleg a skandináv, a lengyel és a német piacra megy, de itthon is egyre többen érdeklődnek iránta. 

Minden szavadból kicseng, hogy imádod Egert. Mi a legjobb ebben a városban? 

Egernek lelke van. Emberi léptékű kisváros, szépek a nők és jók a borok. Izgalmas a gasztronómia, fantasztikus a történelmi, az építészeti és a kulturális örökség, és hihetetlen szépek a várost körülölelő szőlőültetvények. És ami a legfontosabb: egyre több a tehetséges, lelkes fiatal borász, akik szívvel-lélekkel, elkötelezetten, alázattal végzik a munkájukat. Úgy látszik, lesz kikre átörökíteni a hagyományainkat.

További cikkek

Jó látni, hogy a völgybe visszatér az élet

2022.12.02.
Szabó Edit

Román Péter Egerben nőtt fel, és nem is igazán érzi máshol jól magát. A szőlész-borász szakot a gyöngyösi főiskolán végezte, de a saját borászatig még hosszú volt az út. A Gergely Bástya Pincészet 2015-ben…

TOVÁBB

A legjobb hordós érlelésű házasítások egriek a Vince Díj szerint

2022.12.01.
Tóth Adrienn

Összesen nyolc alkalommal kaptak egri fajtaborok és házasítások elismerést az idei Vince Díj átadón. Négy kategóriában is egri borászat lett a győztes (háromban a St. Andrea Szőlőbirtok és egyben a Kovács Nimród Borászat), míg…

TOVÁBB

Ausztriából hoztak haza érmeket egri borok

2022.11.25.
Tóth Adrienn

Az egri Petrény Winery három bora is érmet hozott haza az AWC Vienna nemzetközi borversenyéről. A megmérettetésre 43 országból 1588 pincészet összesen több mint 11 000 borral nevezett. Az egri díjak mellett a Balatonra,…

TOVÁBB