Az emberek szeretik a jó történeteket
Huszonhárom évesen telepítette az első 11 hektár szőlőjét. Azt gondolta, majd eladja a termést, és ő lesz a Jani. Hát ő is lett, csak egy kicsit másképpen. Bolyki János ma már 27 hektáron gazdálkodik, és az egri Bolyki Pincészet borait jól ismeri minden borkedvelő ember…
A Könnyipari Műszaki Főiskola bőrös szakán kaptál diplomát, aztán a nagyszüleidnek és a szüleidnek köszönhetően hozzájutottál 11 hektár földterülethez, ahol azonnal szőlőt kezdtél telepíteni. Más ilyen idős korában inkább kibújik a felelősség alól, te pedig a nyakadba vetted. Mit reméltél, mi volt az elképzelésed?
Az a komoly vágy lebegett a szemem előtt, hogy egész télen a legjobb síterepeken snowboardozhassak. Akkor még jó ára volt a szőlőnek, ki is számoltam, hogy ha ezt a 11 hektárt jól megterheljük, akkor még a művelési költségek levonása után is marad elég pénzem arra, hogy haza se jöjjek a sípályákról tavaszig.
És így lett?
Nem egészen. Amint az első 11 hektár termőre fordult, újabb telepítésbe fogtam, és egyre erősödött bennem a gondolat, hogy saját bort kellene készíteni. Bekerültem a Fiatal Egri Szőlő- és Borművelők Társaságába, ami ma már sajnos nem létezik, de akkor nagyon fontos szerepet játszott az életemben. Olyan lelkes, már aktív borászok voltak a tagjai, mint Csutorás Ferenc, Demeter Csaba, Juhász Attila vagy Lőrincz György. Nagyon sokat tanultam tőlük.
Mikor jött el az ideje, hogy elkészítsd az első saját borodat?
Pokoli szerencsém volt, mert a legendásan jó 2003-as volt az első évjáratom. Jó évjáratban a hülye is tud bort készíteni, nekem is sikerült, és úgy alakult, hogy már az első bikavérem nyert egy ezüstérmet Bordeaux-ban. Ezt a szokásomat egyébként mindmáig megtartottam, egy-két tételt minden évben nevezek, és azok arany- és ezüstérmekkel térnek haza a nemzetközi versenyekről. A 2015-ös év volt a nagy kivétel, mert akkor összesen hat érmet nyertünk, aranyból is, ezüstből is, bronzból is kettőt-kettőt.
Aki volt már a pincédben, soha nem felejti el. Különleges a helyszín, és szinte hihetetlen, hogy milyen birodalmat rejt itt a föld mélye. Hogy találtál rá?
Ez a régi kőfejtő területe, amit édesapám bányamérnökként jól ismert. Ő mutatta meg még 2002-ben, és nem kellett sokat győzködnie arról, hogy itt képzeljem el a borászatot. Megvettem, és el is kezdtem vágatni a pincét. 2003-ban már ide szüreteltünk.
Édesapád elégedett az eredménnyel?
Remélem, de nem nagyon szokta mondogatni. Nem az a fajta. Igaz, hogy két bottal jár, de az automata autójával eljut mindenhová, és hetvenöt évesen is folyamatosan bombáz az ötleteivel. Most éppen tölgyerdőt ültet, mondván, hogy a fák 120 év múlva vágásérettek lesznek, és majd milyen jó lesz, mert hordót készítünk belőlük. Néha irigylem az energiáit.
Az első kapavágás óta tehát húsz év telt el, és ma már négy bányaudvar van a birtokodban. Mindegyiknek más a funkciója. Hogyan épül fel a birtokközpont?
A pincészet 4,2 hektáron terül el, a borkészítés minden folyamatát itt végezzük, de a vendéglátásra is nagy hangsúlyt fektetünk: céges rendezvények, esküvők, koncertek, borkóstolók, születésnapok és fesztiválok ideális helyszíne ez a terület, különösen nyáron, amikor a pince által körülölelt teraszrész is a vendégek rendelkezésére áll.
Jelenleg 27 hektáron gazdálkodtok. Hol vannak ezek a szőlőültetvények?
A város körül, kilenc dűlőben. Izgalmas, mert mindegyik terület más karakterű.
Vannak kedvenc szőlőfajtáid, amelyekre jobban odafigyelsz?
Tudom, hogy a világfajták kevésbé érzékenyek és stabilabban teremnek, a jól felismerhető, szerethető ízei miatt mégis a királyleányka és a kékfrankos áll hozzám a legközelebb.
A fajtaborok vagy a házasítások készítése okoz számodra nagyobb örömöt?
Mindkettőben megtalálom a szépséget. Izgalmas, amikor a fajta karakterisztikus vonásai kidomborodnak egy borban, de az is szép, amikor összeállítasz egy bikavért. Nemrég készült el az első grand superior bikavérem, amihez a szőlőt itt szedtük az Öreg-hegyen, az első általam telepített ültetvényen. Közel áll a szívemhez, hiszen együtt töltöttük a szőlészeti életem első négy évét, és jó látni, hogy mostanra milyen szépen beérett.
Melyik volt eddigi pályafutásod legjobban sikerült bora?
Szerintem a 2012-es Meta Téma száraz hárslevelű és a 2020-as Grand Superior Egri Bikavér. Remélem, folytatom még a sort.
Véleményed szerint milyen szőlőfajták és milyen borok határozzák majd meg a borvidék jövőjét?
Egyértelműen a bikavér és az egri csillag a jövő, és fontos lenne a fajtaválaszték szűkítése, de az nagyon nehéz kérdés. Egyébként pedig meggyőződésem, hogy a borvidéki turizmus élénkítésére, a helyben eladás növelésére kellene koncentrálnunk. Az emberek szeretik a jó történeteket, és előfordul, hogy engem 3400 pincetúrázó hallgat végig egyetlen hétvége alatt. Jönnek, mesélek, van úgy, hogy naponta tizenhétszer mondom el ugyanazt, mégse unom, mert csillogó szemű, érdeklődő és nyitott a hallgatóság.
Öt gyerek apukája vagy, vezetsz egy hatalmas vállalkozást, és a pincészeted kétszázezer palackot tölt meg borral évente. Soha nem érezted még, hogy nem tudsz mindenhol megfelelni?
A karantén idején megváltozott az életünk, nem a vendégekkel, hanem a családommal jártam ki a pincéhez. A nagymamák felváltva főztek, együtt töltöttünk minden percet. Akkor döbbentem rá, hogy alig ismerem a gyerekeimet. Azóta minden erőmmel arra törekszem, hogy megtaláljam az egyensúlyt, és a családomra is jusson elég idő, hiszen ezeket az éveket soha nem kapom vissza.
Közismerten erős benned a társadalmi érzékenység, a karitatív hajlam. Ahol segíteni kell, ott mindig élen jársz. Családi mintát követsz, vagy valami más az oka, hogy így alakult?
Egyszerű a magyarázat. Diszlexiás vagyok, de amikor gyerek voltam, ezt a tanulási zavart még nem ismerték a pedagógusok. Azt hitték, azért nem tudok olvasni, mert lusta vagyok. Nagyon sokszor kinevettek, és ezt érthető módon rosszul éltem meg: visszahúzódó, gátlásos gyerekké váltam. A szőlészetben és a borászatban viszont ki tudtam teljesedni, és bebizonyíthattam, hogy képes vagyok értéket teremteni. Meggyőződésem, hogy aki virágzó gazdaságot visz, ahogyan én, annak kötelessége segíteni az elesetteken.
Ha rajtad múlna, te mivel tennéd jobbá a világot?
A környezettudatossággal. Látom, hogy rengeteg szemetet termelünk, romboljuk a környezetünket, de az utóbbi években igyekszünk észszerűbben működni. A hulladékot szelektíven gyűjtjük, figyelünk a felhasznált víz mennyiségére, a borokat a lehető legkönnyebb palackokba töltjük, és amit csak lehet, újrahasznosítunk. Nagyon aggódom a gyerekeink jövője miatt. Úgy érzem, kötelességünk mindent megtenni azért, hogy olyan világot hagyhassunk rájuk, amilyet mi is szívesen megörökölnénk.