Áder János gondolatai a Gárdonyi emlékborról
Gárdonyi Géza halálának 100. évfordulójára való megemlékezés és az egri borászközösség erősítésének jegyében születtek meg a Gárdonyi 100 Összefogás Borok.
Augusztus 13-án az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Líceum dísztermében került megrendezésre a Gárdonyi 100 Egri Borkóstoló Gála, ahol először találkozhattak az érdeklődők a Gárdonyi 100 Összefogás Borainak fehér tételével, a 2021-es évjáratú Gárdonyi 100 Egri Csillag Superiorral.
A gála díszvendége Áder János korábbi köztársasági elnök volt, aki az alábbi gondolatokkal tisztelgett Gárdonyi Géza emléke előtt.
Amikor Pajtók Gábor felkért a mai köszöntő megtartására, épp Erdélybe készülődtünk, és olvasnivalót kerestem a hosszú útra.
Gárdonyi Géza. Eger. Borkóstoló.
Kézenfekvő volt, hogy újra elolvassam az Egri csillagokat. A sokszor csalódást keltő, úgynevezett sikerkönyveket futószalagon gyártó korunkban élmény volt megtapasztalni, hogy Gárdonyi regénye ma is izgalmas, az érdeklődő figyelmét folyamatosan lekötő olvasmány.
A két kötet, amit magammal vittem, a Millenniumi Könyvtár sorozatban jelent meg, és Rónay László írt hozzá rövid ismertetőt:
„Az Egri csillagok a műfaj klasszikus remeke.
Nem történetszemléletének mélységével, a korábrázolásban rejlő aktuális tendenciák kifejezésével lett Gárdonyi életművének csúcsa, hanem mert ebben a művében meg tudta teremteni a nemzeti mitológiát.
Ennek sarokköve az egyszerű emberek hősies helytállása, halált megvető bátorsága és tiszta érzésvilága.
Azoknak a hétköznapi erényeknek a becsületét állította vissza, amelyeket a századvég kérdésessé tett.
Az elbizonytalanodó, kétkedő, illúziót vesztő világban Bornemissza Gergely Gárdonyi alakjával visszaállította a hagyományos értékrendet.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amikor száz esztendővel ezelőtt, 1922-ben meghalt Gárdonyi Géza, nemcsak hatalmas írói életművet hagyott hátra, hanem egy jókora rejtélyt is. Hagyatékából ugyanis előkerült egy különös kötet.
No, nem egy titkos borkódex vagy kóstolónapló… De azért a könyv körül így is nagy volt az irodalmi izgatottság. Főleg azért, mert az írásból nem lehetett érteni semmit.
Hieroglifáknak látszó jelekkel, krikszkrakszokkal volt teli. Minden egyes oldala kézírással, mégpedig Gárdonyi Géza saját titkosírásával íródott. Amihez azonban nem volt feloldókulcs.
Sokan tudták Gárdonyiról, hogy kitalált magának egy saját gyorsírásfélét. (Egyszer állítólag egy kellemetlenkedő, magánéletét firtató újságírónak ezzel a kóddal válaszolt.) De senki nem ismerte a jelek megfejtését – az író nem kötötte azt az utókor olvasójának orrára.
Majdnem ötven esztendőbe telt, mire sikerült megfejteni a furcsa rajzolatokat. Kiderült, hogy az voltaképpen egy napló. Az irodalomtudomány úgy nevezte el: Titkosnapló.
Hétköznapi jegyzetek, különböző eseményekre adott rövid reflexiók, emlékeztetők éppúgy akadnak benne, mint kiérlelt életbölcsességek. Vagy Gárdonyi gondolatai írásról, irodalomról. És igen, olykor ételről-italról is.
Ezek között a pompás mondatok között találni azt is, amelynek látszólag semmi köze a borhoz, és így szól:
„Az író hatalma nem abban rejlik, amit mond,
hanem amit az olvasó fantáziájával mondat:
ahogy az olvasó fantáziáját működteti.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Gárdonyi titkosnaplós gondolatát vetítsük az írókról a borászokra!
Ki nem hallott már odaadó borkészítőt beszélni termésről, évjáratról, testességről vagy ízjegyekről. Vagyis mindarról, ami a hivatása, szerelmetes munkája, s ami egy ígéretes palackban válik valósággá.
Majd elérkezik a kóstolás pillanata. Amikor kiderül, hogy érzünk-e a bor megízlelése közben bármit abból, amit készítője megálmodott, azaz működteti-e a fantáziánkat.
Mint minden bornak, a Gárdonyi 100 fantázianevű bornak is van saját története. Az író halálának századik évfordulóján a legjobb egri borászatok egy közös bor megalkotásával kívántak tisztelegni Gárdonyi Géza emléke és az ő kedves borvidékének értékei előtt.
Ebben a borban benne van mindaz, amit a készítők tudnak Egerről, erről a borvidékről, az itteni dűlőkről, erről a semmi máshoz nem hasonlítható földről.
Gárdonyi esetében a bort elővenni és az asztalra tenni egyáltalán nem ördögtől való. Egri polgárként maga is szőlőbirtokos lett, és lelkes, de okos borivó volt. Népszerű színdarabot is írt A bor címmel. És verset arról, hogyan adta ajándékul az Isten személyesen Noénak a borkészítés titkát.
Így Gárdonyinál Noé a valaha élt legnagyobb „feltaláló”. A borivás pedig egyenesen szakrális cselekedet, Krisztus pedig a kehelybe öntött bor megszentelője. A borkészítés az ember szövetsége az égiekkel: az örök boldogság földi elővételezése.
„Azért teremtett az Isten venyigét – mondja Gárdonyi –, hogy könnyebben megérthessük az igét.”
Az író az Egri csillagokban külön figyelmet szentelt a várvédők borkészletének, jelezve, hogy a várpince hordói az ostrom során tartalmazták a szükséges, napi fejenkénti 4 liter bort. Sok ez vagy kevés? Az egri hősöknek mindenesetre megsokszorozta az erejét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Gárdonyi A bor című színdarabja kéziratának elejére ezt írta:
„… szóból kell a legkevesebb.”
Érdekes gondolat valakitől, aki íróként a szavakból élt. Ugyanakkor sokra becsülte a szavakkal való takarékos bánásmódot.
Ezért aztán a szót én sem szaporítom tovább, hogy minél hamarabb a szóból legyen kevesebb – a cselekvésből, zenéből, összefogásból, borközösségből, a fantáziánkat megmozgató nemes nedűből valamivel több.
Isten éltesse az egri borászokat!
Gárdonyi 100 borbemutató
Eger, 2022. augusztus 13.