A prémium egri bikavérek szerepe a csúcsgasztronómiában

Napjaink modern felfogásban készített prémium bikavérei az Egri borvidék mással össze nem keverhető, egyedi terroirjának nagykövetei nemcsak hazánkban, hanem – köszönhetően többek közt a közelmúlt rendkívül sikeres nemzetközi versenyeredményeinek – újabban már világszerte is.

A teltségében is elegáns, gyümölcsös, komplex, mégsem túlzóan tanninos, kékfrankosalapú superior házasítások szerepéről kérdeztünk három elismert szakembert a hazai fine dining világából.

Juhász Krisztián, a Textúra és a Michelin-csillagos Borkonyha vezető sommelier-je szerint elsősorban edukálni kell a fogyasztókat, meg kell nekik mutatni a legjobb bikavéreket, és az elismerő visszajelzések nem maradnak majd el.

Mára olyan tételek érhetőek el, amik például egy felső kategóriás francia Châteauneuf-du-Pape-pal is felvehetik nemzetközi szinten a versenyt, mert megvan bennük az a potenciál, amit külföldön is érdemes mutogatni. A Böjt pince ostorosi bikavére mellett jelenleg elsősorban a St. Andrea 2017-es Merengőjével és Agapéjával dolgozik, amiket könnyen el tud képzelni egy lassan főtt marha-, netán mangalicapofa mellé, vagy akár egy bœuf bourguignon méltó társaként.

Tüű Péter, a Laurel vezető sommelier-je (kétszeres magyar bajnok, Champagne Master okleveles szakértő) az edukáció mellett a helyes pozicionálást emeli ki, amin van még talán némi csiszolgatnivaló, hiszen a borlapjukon szereplő 2013-as St. Andrea Nagy-Eged Grand Superior is bizonyítja, hogy érlelhetőségben is bőven fel tudja venni Eger a versenyt a világgal. Überprémium kategória és az egyik leggyönyörűbb boruk jelenleg az étteremben.

A Nagy-Eged és eleve az egri stílus elsődlegesen az eleganciáról szól, és kiemelendő, hogy ez nem mediterrán terület szülötte. Olyan, mintha Burgundia és Bordeaux erényei egyesülnének egy palackban.

Az elegancia mellett a komplexitást választaná az ételek mellé kapcsolódási pontnak a konkrét ízhatások helyett. Még ha egy vaddisznópörkölt fűszeressége talán passzolna is a borban szintén meglévő ízekkel, mégsem egy ilyen „rusztikusabb” ételt adna egy ilyen komplex, nagy borhoz, hanem egy szintén komplex, elegáns, ünnepi fogást, amit ugyanúgy nem fogyasztunk hetente, mint ahogy egy ilyen szintű bort sem szürcsölgetünk a mindennapokban. Ilyen ételpár lehetne a chateaubriand, az őzgerinc vagy egy Wellington-bélszín.

Angerman László, a 2021-ig két Michelin-csillagos Onyx vezető sommelier-je egyéb tételek mellett Gál Titi kortárs bikavéreit is nagyra tartja, és külön kiemeli, hogy a visszafogott hordóhasználat kifejezetten erényévé válik ezeknek a boroknak.

Az egri fejlődés folyamatos, és az Egri Borműhely fiataljai is jó irányban mozognak. A „hűvösebb klímán készülő borok” (cool climate wines) nemzetközileg is egyre trendibbé kezdenek válni, a kortárs bikavérek lényege pedig – az intelligens hordóhasználat mellett – az, hogy a fűszeres, összetett magyar konyhával fuzionáló francia könnyedséggel lesz igazán kompatibilis az asztal mellett.

Angerman „Öcsi” a Riedel magyar márkanagykövete is egyben, és a legismertebb pohárgyártó cég képviseletében komoly tesztelésbe kezdtek, hogy a hatalmas sikerű tokaji furmintos pohár után Egernek is legyen saját kristálypohara, ami nem csak csodálatossá teszi az amúgy is remek borokat, hanem amiben még talán a kevésbé komplex borok is kissé teltebbé válhatnak.

Ifjabb Lőrincz György ehhez hozzátette, hogy a borvidék fontosnak tartotta megvizsgálni, hogy milyen típusú poharakban hogyan működik a prémium bikavér, és óriási különbségek voltak. Sikerült talán a legtipikusabb poharaktól eljutni a leginkább fajtaspecifikusokig, és a kóstoló végére kiderült, hogy melyikben működik legjobban a bikavér, melyikből jön legjobban a gyümölcsösség, az érlelt ízek és az egyensúly. A pincék mellett a felső kategóriás éttermeknek is erősen ajánlott!

Tüű Péter fotók: Kőrösi Tamás; Juhász Krisztián fotó: Borkonyha; Angerman László fotó: Onyx