A kevesebb néha több

Bíró Attiláról sokan tudják, hogy ő a magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, azt viszont már kevesebben, hogy egy egri pincészet tulajdonosa is. Számára az uszodában aratott győzelem éppolyan fontos, mint a boros hagyományok ápolása és az elégedett mosolyok az egri Szépasszony-völgy 2-es számú pincéjében…

Egerben nőttél fel, ahol a vízilabdázás mindig meghatározó sport volt. A jelenleg ismert borászok közül kikkel játszottál egy csapatban?

Tréfásan azt szoktam mondani, hogy minden bizonnyal én vagyok a borászok között a legjobb vízilabdázó és a vízilabdások között a legjobb borász. Lőrincz Gyurit, Csutorás Ferit, Dula Bencét és Demeter Csabát ma már Eger meghatározó borászaiként tartják számon, de én mindegyikükkel az uszodában találkoztam először.

Komoly sportkarriert építettél, vízilabdásként bejártad a fél világot, de az valahogy belefért az idődbe, hogy elvégezd Budafokon a Soós István Borászati Szakképzőt. Miért tartottad ezt fontosnak?

Mert Eger egyik legrégebbi borászcsaládjából származom, és a hagyomány kötelez. A borászatunk 1880 óta létezik, én vagyok a negyedik generáció. Egerben születtem, itt nőttem fel, és a szőlő, a bor gyerekkoromtól hozzátartozott az életemhez. 

A jelenlegi birtokot az édesapád, Bíró Béla alapította, és ő modernizálta a pincét is az 1980-as, 90-es években. Ő borász volt? 

Nem, ő a Heves Megyei Népújságnál dolgozott, de a családi hagyományt tovább éltette, szőlőt művelt és bort készített, ahogyan a felmenőink. Nyugdíjba vonulása után pedig ez lett a fő elfoglaltsága. Szőlészetet-borászatot soha nem tanult, és az édesapja sem adhatta át neki a tudását, mert elesett a háborúban, amikor édesapám még csak kétéves volt.

A szőlőt a nagymamám művelte tovább, ezért a folytonosság megmaradt, de a borkészítés csínját-bínját édesapám az akkori idős mesterektől tanulta, akik örömmel adták át neki a tapasztalataikat.

Édesapád köztiszteletben álló egri polgárként élt és dolgozott, tagja volt a fertálymesterek közösségének, és nagy gondot fordított rá, hogy az általa készített borok is méltóak legyenek a család közel 150 éves történetéhez. 2021 februárjában távozott közülünk. Természetes volt számodra, hogy átveszed a pincét?

Noha sok időt töltöttem külföldön, mindig részt vettem a pince életében. Édesapám példátlan konzervatizmussal élte az életét, de arra nagyon büszke vagyok, hogy a borkészítéssel kapcsolatban fontolóra vette az újító javaslataimat.

Ennek köszönhető, hogy a tradíció ugyan tovább él, de az ászokhordók mellett már ott vannak a hűthető-fűthető tartályok, és több olyan berendezés is beköltözött a pincébe, ami jelentősen megkönnyíti a borász dolgát és segít, hogy lépést tartsunk a kor igényeivel. 

Profi vízilabdázóként Egerből Budapestre kerültél, ahol külkereskedelmet tanultál, miközben a Ferencváros színeiben játszottad a meccseket. Mikor kapcsolódtál be komolyabban a pincészet életébe?

Budapest után Svájcban, Olaszországban, Törökországban és Görögországban vízilabdáztam, és amikor Görögországból hazatérve abbahagytam a versenyzői pályafutásomat, az volt az első dolgom, hogy elmentem borászatot tanulni.

Utána edzőként több ajánlatot is kaptam, de végül Új-Zélandra mentem, mert nem csupán a feladat vonzott, de nagyon szerettem volna közelebbről megnézni az ottani pincészeteket is. 

Sikerült?

Igen! Miközben a női vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedtem, időnként egy 30 hektáros családi pincészetnél, a Kumeu River Winesnál dolgoztam, ahol nagyon sokat tanultam. Az ott szerzett ismereteket itthon aztán remekül lehetett kamatoztatni.

Mennyi időt töltöttél Új-Zélandon?

Három évig maradtam. Hosszabbra terveztem, de azzal a feladattal hívtak haza, hogy legyek a női válogatott szövetségi kapitánya. És mivel számomra a magyar válogatott mindig előnyt élvez, szerződést bontottam és hazaköltöztünk.

A főállásod is, a borászat is egész embert kíván. Hogyan tudsz mindkét területen maradéktalanul helytállni?

Igyekszem megosztani magam, minden héten járok Egerbe, de természetesen van olyan segítségem, akire számíthatok a borászatban.

A sportélet ritmusából adódóan a szüreti időszaktól, tehát nagyjából szeptembertől áprilisig kevesebb a verseny, így jobban tudok koncentrálni a pince feladataira, a házasításokra, a borokra. Április és augusztus között viszont a csapaté minden figyelmem, a borászatban pedig nélkülem is teszik a dolgukat a munkatársaim. 

Mekkora szülőterület tartozik a Bíró és Fia Pincészethez?

Jelenleg 7,5 hektáron gazdálkodunk, a termőterületeink 9 egri dűlőben találhatóak, közülük a Sík-hegy a legfontosabb. Összesen 12 szőlőfajtával dolgozunk, hatféle fehér és hatféle kék szőlő terem az ültetvényeinken. Átlagosan 15 ezer palack bort készítünk évente, nem a mennyiséget, hanem a minőséget tartva szem előtt. 

Melyik boráról híres a pince?

Édesapám korábban kiváló portugiesereket készített, de híressé a Fertálymester bora nevű vörös házasítás tette a nevünket. Ez a pincénk zászlósbora, 1996 óta létezik, és csak kiváló évjáratokban készül. A házasítás kékfrankosalapú, cabernet sauvignon és merlot kerül mellé.

Hagyományosan, nyílt kádban erjed és ászokhordós érlelést kap. Egriként fontosnak tartjuk, hogy legyen bikavérünk és egri csillagunk, így az is készül nálunk, de a fajtaborainkra is büszkék vagyunk.

Számodra melyik szőlőfajta a legkedvesebb?

A fehér fajták közül az olaszrizlinget kedvelem legjobban, de a traminiben és a rizlingszilvániban is látok fantáziát. A kék szőlők közül pedig a syrah és a pinot noir a nagy kedvenc, na meg a kadarka, amiből egyelőre nincs egy tőkénk se, de hamarosan telepítünk.

A terveim szerint a syrah és a tramini fajtaborként is megjelenik a jövőben, a rizlingszilvániból pedig 2021-ben sikeres gyöngyözőbor készült, és ezt a vonalat szeretnénk továbbvinni a jövőben.

Hol lehet megkóstolni a boraitokat?

A külföldi piacok közül Lengyelország és Kína a legnagyobb vásárlónk. Magyarországon főként éttermekben lehet találkozni a palackjainkkal, illetve Egerben a Szépasszony-völgy 2-es számú pincéjében, ahol szívesen látunk minden borbarátot. A helyet Teca vezeti, aki korábban édesanyámmal együtt dolgozott itt. Kiváló vendéglátó, mindenki imádja.

Milyen vágyakat, álmokat dédelgetsz a pincével kapcsolatban?

A vízilabdában fontos a győzelem, a pincénél más a helyzet. Ott azt tartjuk szem előtt, hogy az általunk készített bor mindenkinek jó élményt adjon. Ezzel együtt azt tervezzük, hogy a jövőben borversenyeken is indulunk, mert kell a visszajelzés, az pedig külön öröm, ha van egy nemzetközi elismerés valamelyik általunk készített bor mögött. A területeinket bővíteni nem szeretnénk, a kevesebb néha több. 

A negyedik generációt képviseled a pincészet életében. Van kinek továbbadni a pincekulcsot?

Három fiam van. Zsombor és Márton egyetemista, Mátyás még kisebb, de tapasztalataim szerint mindegyikük szívesen van velem a szőlőben és a pincében. Szeretném, ha néhány év múlva egy „i”-vel hosszabb lenne a pince neve: Bíró és Fiai. És aztán bízom benne, hogy hármuk közül lesz valaki, aki folytatja a hagyományokat.