A hagyományokat nem ápolni, hanem éltetni kell

Volt idő, hogy az egész ország a Juhász Testvérek ropogós rozéját itta. A borok kezdetben a kőlyuktetői pincében készültek, aztán 2018-ban megnyílt a vadonatúj borászati központ is Egerszalókon. A vállalkozáshoz néhány éve csatlakozott az egyik alapító fia, Ádám, aki komoly nemzetközi tapasztalatokat és modern szemléletet hozott a pincészet életébe. Az új utakról, a lehetőségekről és az Egri borvidék értékeiről kérdeztük.

Édesapád, Juhász Attila villamosmérnökként végzett, és a rendszerváltásig a szakmájában dolgozott. Te talán óvodás lehettél, amikor úgy döntött, hogy a család néhány hektáros birtokán borászati vállalkozást indít, amihez a testvére, Péter is csatlakozott. Emlékszel még a kezdetekre?

A vállalkozás indításakor még nagyon kicsi voltam, de arra pontosan emlékszem, hogy a családunk mindennapjait a szőlő és a bor határozta meg. A borok kezdetben a nagyszüleim régi pincéjében készültek, aztán megvásároltak egy tágas pincét a Kőlyuktetőn. Sikeresen pályáztak, fejlesztették a gépparkot, a technológiát, és a borászat 26 év alatt a szemem előtt vált családi minibirtokból az ország egyik legnagyobb magántulajdonban lévő borászatává.

Természetes volt számodra, hogy te is a családi pincészet részévé válj?

Hogy borász szeretnék lenni, azt elég gyorsan eldöntöttem, de nem volt egyértelmű, hogy hol képzelem el a jövőmet. Az első diplomámat a Kertészeti Egyetemen kaptam, de fontosnak tartottam, hogy az itthon megszerzett tudást külföldön tökéletesítsem, ezért megpályáztam egy ösztöndíjat, hogy jó nevű nemzetközi egyetemeken tanulva szerezhessem meg a mesterdiplomát. Közben fel-feltűntem a családi pincészet életében, de mindig csak néhány hónapra.

Hol, merre jártál a világban?

Mielőtt az Európai Unió ösztöndíját elnyertem volna, Új-Zélandon dolgoztam pincemunkásként. Már ez is nagyon sokat adott, de a java csak ezután következett. Egy-egy szemesztert hallgattam a nemzetközi borászképzés olyan fellegváraiban, mint Montpellier, Bordeaux vagy Geisenheim.

Az utolsó állomás Stellenbosch volt, Dél-Afrika, ahol a professzorom egyezséget ajánlott: ha dolgozom mellette hat hónapig, akkor maradhatok még egy szemeszterre. Elfogadtam, maradtam, és ott írtam meg a diplomamunkámat.

Mi volt a kutatási témád?

A sauvignon blanc aromavilága. Tudjuk, hogy minden a szőlőben dől el, de azért lehet pozitívan befolyásolni az aromaanyagok hasznosulását. Nagyon izgalmas téma, reggelig tudnék róla beszélni. A tanulmányaim során rengeteg barátot szereztem, és komoly kapcsolati tőkével jöttem haza.

Németországban államvizsgáztam 2015-ben, és utána kapcsolódtam be a családi pincészet munkájába. Mehettem volna még vissza Dél-Afrikába egy hároméves kutatói szerződéssel, de apa arra kért, hogy maradjak itthon. Azt mondta, hogy szívesen hátrább lépne már a frontvonalból, és szeretné, ha néhány éven belül átvenném a céget.

A borászatot akkor édesapád, Juhász Attila és a nagybátyád, Juhász Péter vezette. Neked mi volt a feladatod?

Szőlész-borászként csatlakoztam a céghez, éppen akkor, amikor leraktuk az új borászat alapkövét. Egy kétmilliárd forintos beruházás valósult meg több ütemben, és 2018-ban megnyitottuk az egerszalóki borászati központunkat. Amikor mindennel elkészültünk, apa kiszállt az operatív ügyek intézéséből, aztán 2020-ban Péter is elköszönt tőlünk. Azóta én irányítom a borászatot, de apa tulajdonosként továbbra is ott van a háttérben.

Mekkora most a birtok?

A saját szőlőterületünk 180 hektár, és további 200 hektárról vásárolunk termést minden évben. Hosszú távú szerződésekkel, modern, minőségorientált felvásárlási rendszerben dolgozunk.

Milyen az ültetvényszerkezet?

Közel harmincféle szőlő terem a földjeinken. A fehérek közül az Irsai Olivér, az ottonel muskotály, az olaszrizling, a sauvignon blanc és a chardonnay, a kék szőlők közül pedig a kékfrankos a legfontosabb, de mellette van még merlot, cabernet franc, cabernet sauvignon, pinot noir, portugieser és blauburger is.

A munka hatékonysága érdekében arra törekszünk, hogy minél több egybefüggő, nagy terület tartozzon hozzánk. Az egerszóláti termőhelyünk 40, a maklári 53 hektárnyi egybefüggő területen fekszik, de hiába számít ehhez képest a maga 10 hektárjával kicsinek a Paptag- vagy a Gesztenyés-dűlő, azokat is nagyon szeretjük.

A fajtaborban vagy a házasításban hiszel?

A borvidéken jelenleg 64 szőlőfajta van bejegyezve, és ez is egyértelműen jelzi, hogy a termőhely értékeit leginkább a házasításokban tudjuk megmutatni. A három legfontosabb pillérünk az egri csillag, a rosé cuvée, és az egri bikavér, ebből a három borból készül a legnagyobb tételszám a pincészetünknél.

Vannak boraink, amelyeket kézzel csömöszölünk, és két évig érlelünk hordóban, de vannak olyanok is, amelyek a tartályból mennek a piacra. A tradíció nagyon fontos, ám meggyőződésem, hogy a hagyományokat nem ápolni, hanem éltetni kell.

A már jól ismert borokon kívül milyen újdonságok készülnek a pincészetnél?

Sok területen jelentős reformokat hajtottunk végre. Úgy tapasztalom, hogy a hordóban érlelt fehérborok kezdenek újra sikeresek lenni. A 2019-es hordós érlelésű chardonnay borunkból például tavaly egy év alatt annyi fogyott, mint korábban két év alatt.

A hétköznapi fogyasztásra szánt bikavérünknél viszont minimalizáltuk a hordóhasználatot, és szép, gyümölcsös, modern bor lett belőle. A piramis csúcsára a fehérborok közül a hagyományos, oxidatív technológiával készült chardonnay kerül, amelyet a burgundiai élményeimre hagyatkozva készítek, és rozéból is kínálunk olyan mélyebb, gazdagabb bort, ami a provence-i életérzést juttatja az eszünkbe.

Vörösben pedig már bontogatja a szárnyát a grand selection sorozat. Most még nagyon fiatal mindegyik, de már látszik, hogy jó az irány. A jövőben itt is főként házasításokban gondolkodunk, csak egy-két fajtabort hagyunk meg. A Grand Superior Egri Cuvée már megszületett, és hamarosan jön mellé a Grand Superior Egri Bikavér is.

Számodra melyik bor jelenti a borvidék jövőjét?

Egyértelműen az egri csillag és a bikavér. Szerintem ez a két bor képes arra, hogy megmutassa Eger értékeit, ezekkel tudunk kitűnni. Az exportban én is erre a két borra helyezem a fókuszt.

A boraitok egy része ott van a szupermarketek polcain, más tételekkel éttermekben, borszaküzletekben találkozhatunk. A pincészetnél is van lehetőség kóstolásra?

A Kőlyuktetői pincesoron található pincénkben van egy 120 fős kóstolóterem, ahol autentikus körülmények között tudjuk megtartani a kóstolót. A borok mellé hidegtálat kínálunk, de ha van rá igény, előzetes bejelentkezés alapján meleg ételt is felszolgálunk.

Emellett Budapesten, a Lövölde téren is van egy bázisunk, amely jelenleg borbárként és szálláshelyként üzemel, de a tervek szerint lesz majd itt egy kis étterem is a jövőben. A vendégeket – előzetes bejelentkezés után – Egerben is, Budapesten is szívesen látjuk, jöjjenek hozzánk minél többen, és vigyék messzire a jó egri bor hírét!