A friss Gundel-díjas Macsinka János ételei kísérik majd a bikavéreket a gálaesten
Az Egri Bikavér Ünnepi Napok eseménysorozat egyik fő attrakciójaként kerül megrendezésre október 21-én az Egri Bikavér Gálaest. Az eseményen kerülnek átadásra az Egri Bikavérért díjak, mindemellett pedig az est fénypontja egy négyfogásos vacsora, az évek óta a vezető vidéki éttermek között mondhatni bérelt helyen található Macok Bisztró prezentálásában.
Az ételsort – egy kis játékként – fogásonként két-két bor kíséri majd: az olyan ismerősen csengő régi nevek mellett, mint Gál Lajos vagy éppen a Thummerer Pincészet, helyet kapnak az ifjabb generáció bikavérei is. Bukolyi Marcell és Böjt Gergő egyaránt a fiatalabb vonalat képviselik, míg a Tóth Ferenc Pincészet és a Szuromi Családi Birtok mögött már több generáció munkálkodik együtt.
A vacsora kellemes záróakkordjaként egy országosan talán kevésbé ismert termelő, Gecse István zseniális késői szüretelésű debrői hárslevelűje zárja a sort, amely bármikor egy lapon említhető akár a legnemesebb tokaji édes borokkal is.
A hárslevelű és a bikavérek mellé Macsinka János tősgyökeres egri gasztronómiai szakember és séf főz, akinek tevékenységét nemrégiben életműdíjjal koronázta meg a szakma. Őt kérdeztük most erről, valamint természetesen a bikavérekről és az ételekről is.
Ha jól tudom, egri vagy, így adja magát a kérdés: hogyan kerültél kapcsolatba te a bikavérrel?
Amikor még a hagyományos Egri Bikavér Ünnep volt a Dobó téren, mi kezdtük el ennek az úgymond gasztrorészét kialakítani, így ennek megfelelően a bikavérhez fűződő kapcsolatom is leginkább a gasztronómiához köthető. Egerben fontos, hogy az általunk készített ételek harmonizáljanak ezzel a borral; sokat dolgoztunk vele a kollégákkal, próbáltuk kitapasztalni, milyen ízharmóniák alakítják, és hogy ezek mellé milyen ételeket tudunk ajánlani.
Ha már szóba jött egy kis múltidézés: hogyan látod, mennyit alakult a bor maga az elmúlt évtizedekben?
Miként a gasztronómia, úgy a borok is sokat változtak. Nem az összetételre gondolok itt elsősorban, hanem az ízekre, a zamatokra. Régen mindig tanninhangsúlyos tételek kerültek hozzánk, most meg már a könnyedebb irány is jelen van, amelyek mellé főzni is könnyebb. Ahogy a világ változott, szerintem úgy változott meg a bikavér is. A lényeg mindig az, hogy a bor és az étel egymást emelje: ha létrejön ez az egymásba simulás, akkor döntöttünk jól.
A gála menüjéhez ráadásul két bort kell párosítani ételenként.
Igen, ez nagyon nehéz volt, noha próbálták úgy kialakítani a szervezők a borpárokat, hogy azokban legyen azért némi hasonlóság, ezáltal próbáltam én is az ételt úgy megalkotni, hogy lefedje a két bor íz- és illatvilágát.
És milyen ételeket álmodtál meg a sorhoz?
Az első fogás véres hurka és kacsasonka, ami szerintem jól tud kapcsolódni a bikavérhez. A második fogásnál viszont átmentettem egy francia receptúrát: egy vörösboros kakast hozok annak ellenére, hogy szárnyast nem nagyon szoktak bikavérhez adni. Mi most belevágunk ebbe: erős, markáns ízeket rakunk a bikavér mellé. A harmadik fogás egy klasszikus nagy vörösbor mellé párosított étel lesz: vadat adunk a bikavérhez – ezzel, úgy gondolom, nem nagyon lehet mellélőni. A desszerthez egy késői szüretelésű hárslevelűt kaptam, ami a tokaj-hegyaljai ízvilághoz hasonló karaktert tükröz: ehhez vaníliás, krémes ízt képzeltünk el, így egy újragondolt Rákóczi-túróssal fogjuk majd kiegészíteni.
Egy szakmai elismeréssel, a Gundel-díjjal lettél gazdagabb nemrégiben. Hogyan élted ezt meg?
Ez tulajdonképpen egy életműdíjnak felel meg, úgymond egy vendéglátós Kossuth-díj, amihez elvárás, hogy legalább 20-25 évet töltsön el valaki a pályán, a szakma (a szakmai szervezetek, a Gundel és a Magyar Vendéglátó Ipartestület képviselői – a szerk.) ez alatt nem is adja oda senkinek. Igazán nagy megtiszteltetés megkapni – egy kicsit én is meglepődtem, hogy ott álltam a díjazottak között.
Megváltoztat ez téged?
Abszolút marad minden a régiben. Ez egy díj, aminek köszönhetően szerintem lezárult az életemben egy szakasz, és ugyanúgy megyünk tovább.
Az eseménnyel kapcsolatos további információk elérhetők a Facebook-eseményben és a honlapon.
További cikkek
Szakmai csúcsra ért az Egri borvidék
Páratlan siker: 2025 minden nagy elismerését a bikavér és a csillag hazájának ítéltek
Újabb hatalmas szakmai elismerés érkezett az Egri borvidékre: Lamport Józsefet választották 2025-ben Az Év Bortermelőjévé. Ez a kiemelkedő siker azt jelenti, hogy…
Az Egri Borvidék büszkesége: Lamport József nyerte el az Év Bortermelője címet
Ismét rangos elismerés érte a borvidékünket: a Magyar Bor Akadémia „Minden idők legjobbjai – Év Bortermelője 2025” díj nyertese Lamport József, a Thummerer Pincészet főborásza!
A díj nemcsak a szakember egyéni teljesítményének szól, hanem az egész Egri Borvidék minőség iránti elkötelezettségét is fémjelzi.
Életút a szőlőtőkék között
Lamport József neve mára összeforrt a Noszvajon található Thummerer Pincészettel, ahol 2004 óta irányítja főborászként a szakmai munkát. A bor iránti szenvedélye azonban sokkal régebbre nyúlik vissza: édesanyja példáját követve már gyermekkorában eldőlt, hogy a szőlő és a bor világa lesz az ő útja.
A Kertészeti Egyetem elvégzése után a Törley pezsgőpincészetnél szerzett tapasztalatokat, ahol az ország különböző tájairól származó vörösborokkal dolgozhatott. Ez a széleskörű rálátás alapozta meg azt a szakmai magabiztosságot, amellyel később az egri terroirban rejlő lehetőségeket kezdte kibontani.
A minőség filozófiája: Bikavér és Csillag
Az Egri Bikavér Lovagrend tagjaként Lamport József hitvallása a szigorú fegyelem és a terméskorlátozás köré épül. Úgy véli, a régi és a mai Bikavérek közötti minőségi ugrás kulcsa – hasonlóan más nagy vörösborokhoz – a technológiai fegyelemben és a tökéletesen érett, válogatott alapanyagban rejlik.
Munkássága azonban nemcsak a vörösborokra korlátozódik. Aktív szerepet vállalt az Egri Bikavér méltó fehér párjának, az Egri Csillagnak a megalkotásában is, ezzel beírva nevét a borvidék modern kori történelmébe. Szakértelme és elhivatottsága az elmúlt két évtizedben számos hazai és nemzetközi elismeréshez segítette a Thummerer Pincészetet.
Illusztris társaságban
Az Év Bortermelője címért folyó versenyben idén is rendkívül erős mezőny gyűlt össze. Lamport József mellett a díj további várományosai voltak:
- Gere Zsolt (Villányi borvidék)
- Ipacs Szabó István (Villányi borvidék)
- Szentpétery Attila (Kunsági borvidék)
- Vesztergombi Csaba (Szekszárdi borvidék)
Mindannyian a magyar borászat meghatározó alakjai, akik saját borvidékükön a hagyományok őrzése mellett a folyamatos megújulást képviselik.
A Magyar Bor Akadémia döntése alapján a végső győztes kilétére december 5-én, egy sajtótájékoztató keretein belül került sor.
Az Egri Borvidék közössége egy emberként szurkolt Lamport Józsefnek, akinek már a jelölése is bizonyította: Eger ott van Európa és Magyarország bortérképének legkiemelkedőbb pontjai között.
Gratulálunk az elismeréshez!
Fiatal egri borász, aki a Bikavér jövőjét írhatja: Ifj. Lőrincz György – Az Év Pincészete 2025
„A Bikavér a mi lehetőségünk, hogy felkerülhessünk a világtérképre.”
Ifj. Lőrincz György – Az Év Pincészete 2025
Mit jelent neked az, hogy az Egri Borvidéken dolgozhattok?
Elképesztően hálás vagyok, hogy ilyen fantasztikus borvidéken van lehetőségem dolgozni. Szerintem világszínvonalú adottságokkal rendelkezik Eger, amit szeretnénk is a világba kiáltani. Nagyon inspiráló és egyben nagy felelősség is, hogy azon dolgozhatunk, hogy egyszer akár a világ legjobb borvidékei mellett említsék a mi borvidékünket.
Hogyan definiáljátok az „egries” karaktert?
Eger számomra három dologról szól: hűvös klíma, vulkanikus talaj és házasított borok. Ezek mind azt eredményezik, hogy boraink rendkívül energikusak, izgalmas aromatikával, lendületes savakkal és komplexitással rendelkeznek. Szerintem nagyon vagány!
Hogyan viszonyultok a Bikavérhez – mit jelent nektek?
Sok borvidék csak áhítozik egy olyan közösségi márkára, amiben meg van minden, hogy világsiker legyen. Az Egri bikavér ilyen. Ott van benne a sztori, a legenda, ott van benne minden, ami a közel 1000 éves egri szőlő és borkultúra alatt az emberek megtapasztaltak, a mikroklímáink, a talajadottságaink, az egyedi fajtáink, egyszóval ez az esszenciája az Egri borvidéknek. Úgy érzem, hogy a Bikavér az egyetlen nagy lehetőségünk, amivel felkerülhetünk a világ bortérképére.
Hol tart most, szerintetek, borvidéki szinten a Bikavérről való gondolkodás?
Egyelőre a lassú, akár megfontoltnak is nevezhető, hosszú távú építkezés folyamata zajlik. Hála Istennek úgy néz ki, hogy egyre többen veszik komolyan ezt a bort és egyre többen látják, hogy ez nem csak a múltja és jelene a borvidéknek, hanem a jövője is. Persze sok feladatunk van még, amíg olyan erős márkát tudunk építeni, ami megkérdőjelezhetetlen minőséget tud képviselni a világban, de közösséget építve, együtt gondolkozva, Isten áldásával sikerülhet.
Milyen saját vagy közösségi célotok, küldetésetek van a Bikavérrel kapcsolatban?
Az az álmom, hogy olyan bor legyen az Egri Bikavér, aminek minden egyes palackja felismerhető, egyedi és magas minőséget közvetít. Szeretném, ha egyszer a világ legjobb borai mellett rangsorolnák, és ha valaki kap a poharába akár egy New York-i étteremben vakon egy vörösbort, ne csak az jusson eszébe, hogy ez a bor esetleg olyan burgundis, vagy piemonti, talán bordeauxi, hanem, hogy huhh ez olyan egries, olyan Egri Bikavéres! És legyen is abban New York-i pohárban egy Egri Bikavér!
Az idei évben különleges összecsengésként több díjat is egri borászok nyertek el – mit jelent ez nektek?
Minden hír, ami Egerről szól az nagy dolog, minden díj, amit egri borász kaphat hatalmas siker. Nemcsak az adott borásznak elismerése, hanem az egész borvidékünknek. Szívből örülök a kollégáim eredményeinek is, amik talán még inkább alátámasztják azt, hogy micsoda fantasztikus borvidéken dolgozhatunk. Reméljük, hogy minél többször hallat magáról az Egri borvidék és minél többször kerülnek reflektorfénybe az Egri Bikavérek és az Egri Csillagok.