A friss Gundel-díjas Macsinka János ételei kísérik majd a bikavéreket a gálaesten
Az Egri Bikavér Ünnepi Napok eseménysorozat egyik fő attrakciójaként kerül megrendezésre október 21-én az Egri Bikavér Gálaest. Az eseményen kerülnek átadásra az Egri Bikavérért díjak, mindemellett pedig az est fénypontja egy négyfogásos vacsora, az évek óta a vezető vidéki éttermek között mondhatni bérelt helyen található Macok Bisztró prezentálásában.
Az ételsort – egy kis játékként – fogásonként két-két bor kíséri majd: az olyan ismerősen csengő régi nevek mellett, mint Gál Lajos vagy éppen a Thummerer Pincészet, helyet kapnak az ifjabb generáció bikavérei is. Bukolyi Marcell és Böjt Gergő egyaránt a fiatalabb vonalat képviselik, míg a Tóth Ferenc Pincészet és a Szuromi Családi Birtok mögött már több generáció munkálkodik együtt.
A vacsora kellemes záróakkordjaként egy országosan talán kevésbé ismert termelő, Gecse István zseniális késői szüretelésű debrői hárslevelűje zárja a sort, amely bármikor egy lapon említhető akár a legnemesebb tokaji édes borokkal is.
A hárslevelű és a bikavérek mellé Macsinka János tősgyökeres egri gasztronómiai szakember és séf főz, akinek tevékenységét nemrégiben életműdíjjal koronázta meg a szakma. Őt kérdeztük most erről, valamint természetesen a bikavérekről és az ételekről is.
Ha jól tudom, egri vagy, így adja magát a kérdés: hogyan kerültél kapcsolatba te a bikavérrel?
Amikor még a hagyományos Egri Bikavér Ünnep volt a Dobó téren, mi kezdtük el ennek az úgymond gasztrorészét kialakítani, így ennek megfelelően a bikavérhez fűződő kapcsolatom is leginkább a gasztronómiához köthető. Egerben fontos, hogy az általunk készített ételek harmonizáljanak ezzel a borral; sokat dolgoztunk vele a kollégákkal, próbáltuk kitapasztalni, milyen ízharmóniák alakítják, és hogy ezek mellé milyen ételeket tudunk ajánlani.
Ha már szóba jött egy kis múltidézés: hogyan látod, mennyit alakult a bor maga az elmúlt évtizedekben?
Miként a gasztronómia, úgy a borok is sokat változtak. Nem az összetételre gondolok itt elsősorban, hanem az ízekre, a zamatokra. Régen mindig tanninhangsúlyos tételek kerültek hozzánk, most meg már a könnyedebb irány is jelen van, amelyek mellé főzni is könnyebb. Ahogy a világ változott, szerintem úgy változott meg a bikavér is. A lényeg mindig az, hogy a bor és az étel egymást emelje: ha létrejön ez az egymásba simulás, akkor döntöttünk jól.
A gála menüjéhez ráadásul két bort kell párosítani ételenként.
Igen, ez nagyon nehéz volt, noha próbálták úgy kialakítani a szervezők a borpárokat, hogy azokban legyen azért némi hasonlóság, ezáltal próbáltam én is az ételt úgy megalkotni, hogy lefedje a két bor íz- és illatvilágát.
És milyen ételeket álmodtál meg a sorhoz?
Az első fogás véres hurka és kacsasonka, ami szerintem jól tud kapcsolódni a bikavérhez. A második fogásnál viszont átmentettem egy francia receptúrát: egy vörösboros kakast hozok annak ellenére, hogy szárnyast nem nagyon szoktak bikavérhez adni. Mi most belevágunk ebbe: erős, markáns ízeket rakunk a bikavér mellé. A harmadik fogás egy klasszikus nagy vörösbor mellé párosított étel lesz: vadat adunk a bikavérhez – ezzel, úgy gondolom, nem nagyon lehet mellélőni. A desszerthez egy késői szüretelésű hárslevelűt kaptam, ami a tokaj-hegyaljai ízvilághoz hasonló karaktert tükröz: ehhez vaníliás, krémes ízt képzeltünk el, így egy újragondolt Rákóczi-túróssal fogjuk majd kiegészíteni.
Egy szakmai elismeréssel, a Gundel-díjjal lettél gazdagabb nemrégiben. Hogyan élted ezt meg?
Ez tulajdonképpen egy életműdíjnak felel meg, úgymond egy vendéglátós Kossuth-díj, amihez elvárás, hogy legalább 20-25 évet töltsön el valaki a pályán, a szakma (a szakmai szervezetek, a Gundel és a Magyar Vendéglátó Ipartestület képviselői – a szerk.) ez alatt nem is adja oda senkinek. Igazán nagy megtiszteltetés megkapni – egy kicsit én is meglepődtem, hogy ott álltam a díjazottak között.
Megváltoztat ez téged?
Abszolút marad minden a régiben. Ez egy díj, aminek köszönhetően szerintem lezárult az életemben egy szakasz, és ugyanúgy megyünk tovább.
Az eseménnyel kapcsolatos további információk elérhetők a Facebook-eseményben és a honlapon.
További cikkek
Szakmai csúcsra ért az Egri borvidék
Páratlan siker: 2025 minden nagy elismerését a bikavér és a csillag hazájának ítéltek
Újabb hatalmas szakmai elismerés érkezett az Egri borvidékre: Lamport Józsefet választották 2025-ben Az Év Bortermelőjévé. Ez a kiemelkedő siker azt jelenti, hogy…
Az Egri Borvidék büszkesége: Lamport József nyerte el az Év Bortermelője címet
Ismét rangos elismerés érte a borvidékünket: a Magyar Bor Akadémia „Minden idők legjobbjai – Év Bortermelője 2025” díj nyertese Lamport József, a Thummerer Pincészet főborásza!
A díj nemcsak a szakember egyéni teljesítményének szól, hanem az egész Egri Borvidék minőség iránti elkötelezettségét is fémjelzi.
Életút a szőlőtőkék között
Lamport József neve mára összeforrt a Noszvajon található Thummerer Pincészettel, ahol 2004 óta irányítja főborászként a szakmai munkát. A bor iránti szenvedélye azonban sokkal régebbre nyúlik vissza: édesanyja példáját követve már gyermekkorában eldőlt, hogy a szőlő és a bor világa lesz az ő útja.
A Kertészeti Egyetem elvégzése után a Törley pezsgőpincészetnél szerzett tapasztalatokat, ahol az ország különböző tájairól származó vörösborokkal dolgozhatott. Ez a széleskörű rálátás alapozta meg azt a szakmai magabiztosságot, amellyel később az egri terroirban rejlő lehetőségeket kezdte kibontani.
A minőség filozófiája: Bikavér és Csillag
Az Egri Bikavér Lovagrend tagjaként Lamport József hitvallása a szigorú fegyelem és a terméskorlátozás köré épül. Úgy véli, a régi és a mai Bikavérek közötti minőségi ugrás kulcsa – hasonlóan más nagy vörösborokhoz – a technológiai fegyelemben és a tökéletesen érett, válogatott alapanyagban rejlik.
Munkássága azonban nemcsak a vörösborokra korlátozódik. Aktív szerepet vállalt az Egri Bikavér méltó fehér párjának, az Egri Csillagnak a megalkotásában is, ezzel beírva nevét a borvidék modern kori történelmébe. Szakértelme és elhivatottsága az elmúlt két évtizedben számos hazai és nemzetközi elismeréshez segítette a Thummerer Pincészetet.
Illusztris társaságban
Az Év Bortermelője címért folyó versenyben idén is rendkívül erős mezőny gyűlt össze. Lamport József mellett a díj további várományosai voltak:
- Gere Zsolt (Villányi borvidék)
- Ipacs Szabó István (Villányi borvidék)
- Szentpétery Attila (Kunsági borvidék)
- Vesztergombi Csaba (Szekszárdi borvidék)
Mindannyian a magyar borászat meghatározó alakjai, akik saját borvidékükön a hagyományok őrzése mellett a folyamatos megújulást képviselik.
A Magyar Bor Akadémia döntése alapján a végső győztes kilétére december 5-én, egy sajtótájékoztató keretein belül került sor.
Az Egri Borvidék közössége egy emberként szurkolt Lamport Józsefnek, akinek már a jelölése is bizonyította: Eger ott van Európa és Magyarország bortérképének legkiemelkedőbb pontjai között.
Gratulálunk az elismeréshez!
Fiatal egri borász, aki a Bikavér jövőjét írhatja: Gál Tibor – Borászok Borásza 2025
„Én azért dolgozom, hogy a Bikavér legyen a legértékesebb egri bor, nyugodt megélhetést és presztízst adjon a termelőinek a bor világában.”
Gál Tibor – Borászok Borásza 2025
Mit jelent neked az, hogy az Egri Borvidéken dolgozhatsz?
Számtalan borvidéken volt lehetőségem dolgozni és tanulni az elmúlt években, de a szívem mindig hazahúzott. Ez egy megmagyarázhatatlan kapcsolat, tudod, hogy hol vagy otthon, hol érzed magad jól, hol vagy kiegyensúlyozott. Nekem ezt csak Eger adja meg. A családunk itt eresztett gyökeret, és szeretnék annyit adni ennek a vidéknek, hogy a gyermekeim ugyanezt érezhessék, amit én.
Hogyan definiálod az „egries” karaktert?
Az egri bor kétséget kizáróan egyedi. A jellemzően tufás talajnak köszönhetően minerális és ásványos, a hűvösebb klíma és a föld alatti pincelabirintusok miatt pedig úgy gyümölcsösek és vibrálóak, hogy közben koncentráltak, gazdagok és hihetetlenül elegánsak.
Hogyan viszonyultok a Bikavérhez – mit jelent nektek?
A Bikavér számomra az egyetlen igaz egri bor. Ez az a kifejeződés, ami egy személyben képes közvetíteni a borvidék különleges termőterületeit, a város kulturális sokszínűségét, turisztikai izgalmait és történelmi – irodalmi varázsvilágát. Ha egy szóban kellene leírni, mindazt, amiről a borvidék szól, akkor az a szó a Bikavér lenne.
Hol tart most, szerintetek, borvidéki szinten a Bikavérről való gondolkodás?
A Bikavérről gondolkodás rendkívül bátor dolog ma Egerben. A jelenlegi közízlés és divatok sok mindenkit elijesztenek ettől a markától, csak a legelkötelezettebbek vállalják ezt a különleges küldetést! A Bikavér nem csak egy bor. Ez A Bor. A sikeréhez nagyobb önfeláldozásra lenne szükség.
Milyen saját vagy közösségi célotok, küldetésetek van a Bikavérrel kapcsolatban?
Én azért dolgozom, hogy a Bikavér legyen a legértékesebb egri bor, adjon nyugodt megélhetést és presztízst a termelőinek a bor világában.
Az idei évben különleges összecsengésként több díjat is egri borászok nyertek el – mit jelent ez nektek?
Hogy jó úton haladunk. Ezt mi eddig is éreztük, de a nehezebb órákban mindig jól jön egy kis megerősítés. Ettől természetesen nem bízhatjuk el magunkat, de fontos és értékes ez a visszacsatolás a szakmától.