A finomhangolás szakaszába léptünk

Elismerések, díjak, sikerek igazolják, hogy a Lőrincz György vezette St. Andrea Borászat csapata nem tétlenkedett az alapítás óta eltelt húsz év alatt. Az egerszalóki birtokközpont a környék egyik legfontosabb találkozóhelyévé, maga a birtokigazgató pedig a borvidék meghatározó alakjává vált, de szerénységét mostanáig megőrizte…

Nem sajnálod, hogy nem lett belőled profi vízilabdázó?

Már nem, pedig éveken keresztül a sport határozta meg az életemet. Egerben kezdtem vízilabdázni, és amikor a budapesti Kertészeti Egyetemre kerültem, ott is folytattam. Aztán amikor 1994-ben megszületett a harmadik gyermekünk, Bálint, és a feleségem már három kisbabával volt otthon egyedül egy albérletben, rá kellett jönnöm, hogy vannak fontosabb dolgok is az életben.

Hogyan indult a borászkarriered?

Az egyetem után az Egervinnél kezdtem, de viszonylag gyorsan lapátra tettek, mert egy csődhelyzet miatt leépítés kezdődött. Akkor lettem rövid időre profi vízilabdázó Egerben, de néhány hónap múlva kiderült, hogy posztgraduális képzés indul a Kertészeti Egyetemen, ahová engem is szeretettel várnak, így a családommal Budapestre költöztünk.

Tanultam, tanítottam, nagyon jó időszak volt, még az is megfordult a fejemben, hogy ott maradok a tanszéken. Tanítani ugyan nem szerettem, mert mindig izgultam, a kutatás viszont nagyon érdekelt. Ugyanakkor vonzott az alkotás izgalma is, hogy magam termeljem meg a bort. 

Ezért döntöttél végül 1999-ben úgy, hogy megalapítod a családi pincészetedet?

Igen, de azért nem volt ez annyira egyértelmű út. Háromgyermekes apa voltam, így a posztgraduális képzés harmadik évére hazakéredzkedtem Egerbe, és a kutatóintézetben kezdtem dolgozni. Itt keresett meg 1995-ben az Egervin borászati igazgatója, hogy nem mennék-e mégis vissza. Pontosan a kutatói fizetésem kétszeresét ajánlotta, el is fogadtam, és ott maradtam 2002-ig.

Tiszta erőből dolgoztam, de azért arra maradt időm, hogy édesapám örömére elkészítsek egy bort, amivel igen szép eredményt értem el a borvidéki borversenyen. Ezen felbuzdulva apósom javasolta, hogy alapítsunk családi borászati vállalkozást. Így indult apósommal, anyósommal és a sógorommal a Lőrincz és Társai Kft. 1999-ben.

Néhány hordó bort készítettünk csak, de azt válogatott szőlőből, magasabb minőségben. Híre is ment, jöttek az újságírók, aztán 2001-ben megkeresett egy befektető, és azt mondta, hogy szívesen alapítana velem egy birtokot.

Mint a mesében…

Pontosan. Nem nagyon adatott meg addig az életemben, hogy fontos legyek valakinek. A feleségem, Andika volt az első, az egyetem a második, és ő volt a harmadik, aki bízott bennem. Alapvetően szorongós alkat vagyok, féltem a feladattól, de izgatott is. A Gondviselés végül abba az irányba terelt, hogy igent mondtam, megszületett a St. Andrea Borászat, és ennek a mai napig örülök. Sok szépséget megéltem az azóta eltelt húsz év alatt. 

Melyek voltak a legfontosabb mérföldkövek a St. Andrea Borászat életében?

Felépült a birtokközpont Egerszalók határában, és megvásároltuk az első földterületeket. Minden jól haladt, aztán 2005-ben bekövetkezett az első nagy törés: meghalt az üzlettársam. Istennek hála, fennmaradt a vállalkozás ebben a rendkívül nehéz helyzetben, egy évvel később pedig lett két új partnerem, András és Attila.

A kis pince tovább élt, én pedig elkezdtem templomba járni, mert mindezt a Gondviselő Isten segítségének éreztem. 2006-ben rácsodálkozhattam egy kékfrankosra, ami a kiemelt bikavérünk, a Merengő alapját adta. Nagy ösztönzés volt számomra. A biztatások szinte folyamatosak az életünkben, 2009-ben Az Év Bortermelőjévé választottak, ami rendkívül jókor jött, egy válság közepén.

2021-ben megkaptuk életünk legmagasabb értékelését a Decantertől, 97 pontot a Nagy-Eged-dűlős bikavérünkre. Ezt követően megduplázódott az érdeklődés a birtok iránt. Éppen akkor, amikor a világjárvány miatt mindenhol zuhanórepülésben volt a kereskedelem. Mi ez, ha nem a Gondviselés?

Mekkora most a szőlőterület?

Jelenleg 49 hektáron gazdálkodunk, de mivel az elmúlt években elkezdtük a fajtaváltást, ebből most csak 40 hektáron terem szőlő. Néhány fajtával nem találtuk a kapcsolatot, így ezeket kivontuk a termesztésből, és másokat emeltünk a helyükre.

Említetted, hogy a Decanter igen magasra értékelte a Nagy-Eged-dűlőben született bikavéreteket. Miért annyira különleges az a termőhely?

Mert az egri kontinentális klímán belül szubmediterrán a mikroklímája, és nem vulkanikus az alapkőzete, hanem mészkő. Ennek köszönhetően utánozhatatlan aromavilágú, gazdag, mély ugyanakkor elegáns borok születnek azon a hegyen. Szeretjük, de nem vagyunk vele elfogultak, számunkra minden dűlőnk egyformán fontos. 

Fajtaborként vagy házasításban lehet leginkább megmutatni az Egri borvidék termőhelyi értékeit?

Véleményem szerint az egri borok egyértelműen házasítások, de hogy milyen fajták alkotják a bázist, azzal kapcsolatban még folyik az útkeresés. Én magam fehérben az olaszrizling-furmint-hárslevelű hármasára koncentrálnék, a vörösboroknál pedig a kékfrankost és a kadarkát helyezném előtérbe, világfajtákkal kiegészítve. 

Legidősebb fiad, az ifjabbik Lőrincz György már kilenc éve dolgozik veled. Mi a munkamegosztás köztetek?

A szőlőművelés szervezése teljesen az ő kezében van, a fejlesztés és a szerkezetátalakítási stratégia közös feladat. Alapvetően ő a szőlész, de azért ott van a pincében is, főleg szüret idején és a borok házasításakor. Mindezek mellett sokat utazik, a világban ma már sokszor ő a St. Andrea borok „arca”. 

Nemcsak a birtok, a birtokközpont is folyamatosan épül. A borbolt és a kóstolóterem régóta megvan, de két éve elkészült egy hatalmas, minden igényt kielégítő rendezvényhelyszín is. Milyen eseményeknek adtok ott teret? 

Meggyőződésem, hogy a fogyasztóknak leginkább itt, a borvidéken tudjuk bemutatni az egri borok szépségét. A hozzánk látogatókkal bejárjuk a pincét, kóstolókat tartunk, és gondoskodunk arról, hogy jó élményekkel távozzanak. A rendezvényterem pedig nagyobb lélegzetű borvidéki események vagy akár konferenciák helyszíneként is bevált.

Saját konyhánk nincs, de vannak remek partnereink, akik kitelepülnek ilyenkor, így akár több száz fő ellátásáról is tudunk gondoskodni. A rendezvényhelyszín a feleségem, Andika birodalma, ő felel a szervezésért, a dekorációért, az arculatért, és ma már a kiállításokon is az ő elképzelései szerint jelenik meg a borászatunk. 

Melyek azok a borok, amelyekre a St. Andrea Borászat leginkább koncentrál, amelyek által meghatározható a stílusotok, az identitásotok?

Mi az egri csillag és az egri bikavér mellett tettük le a voksunkat. A szortimentünk összeállt, és már a finomhangolás szakaszába léptünk, de ez olyan komoly feladat, hogy nemcsak bennünket, hanem az utánunk jövő generációkat is bőségesen ellátja munkával. 

Milyen vágyakat dédelgetsz a borvidék és a pincészet jövőjével kapcsolatban?

Jó lenne, ha az Egri borvidék üzenetét mindenki megismerné, ha a csillag és a bikavér ismert márkává erősödne mindenhol a világon. A személyes vágyam pedig az, hogy ez a birtok váljon mértékadóvá, stabillá, generációkon átívelővé, hogy az unokáink unokái is ihassanak esténként egy pohár jó bort abból, amit a saját kezükkel, a saját területükön ők maguk termeltek meg.