Egri borok a Borkalauzban
Több mint egy évtized után jelent meg ismét a borszakma egyik kiemelkedő iránytűje, a Borkalauz. A magyar kiadást idén áprilisban követte az angol nyelvű párja is. A könyv szerzőjét, Mészáros Gabriellát kerestük fel, árulja el, mi inspirálta a kötet újbóli kiadására, és hogyan szerepeltek a kötetben az egri borok.
Miért döntöttél úgy, hogy megírod ezt a magyar borkínálatot rendszerező, megítélő kötetet?
Rengeteget változott a kínálat az elmúlt tíz évben. Majdnem olyan jelentősnek érzem ezt az ugrást, mint annak idején, a 90-es években. Rengeteg fiatal, komoly tapasztalatot gyűjtött termelő kínálja a borait, de talán kevésbé erős a hangjuk, mint azoknak, akik korábban indultak el. Őket szerettem volna elsősorban bemutatni és azt a mára stabillá vált borászcsapatot, akik ma már többnyire a fiatalabb generációval együtt dolgoznak.
A villányi, szekszárdi, tokaji, balatoni, egri termelőknek kemény körülmények között kellett letenniük az alapokat, nélkülük ma nemigen lehetne mire építkezni. Sajnos több száz éves családi birtokok folyamatos munkájáról mi nem számolhatunk be, de ez nem lehet gátja az új időszámításnak. Harminc év is sok – ha a munka oldaláról nézzük.
A korábbi kötetekhez képest hogyan alakult az Egri borvidék, az egri borok értékelése?
Eger az utóbbi években rengeteget fejlődött, kezd végre igazi identitása lenni. Nehéz ugyan még ma is megbirkózni a rengeteg szőlőfajtával, de ne felejtsük el, hogy Eger sok sikert ért el korábban a nemzetközi fajtákkal is. Nehezebb volt tehát kialakítani azt a kínálatot, ami valóban az egri egyediségre helyezte a hangsúlyt. Az egri csillag és a bikavér ma már, úgy gondolom, jól szolgálja ezt a kihívást, és bár munka van bőven, talán megvan az irány.
Az egri bikavér és az egri csillag a borvidék számára stratégiailag valóban fontos kérdés. Hogy ítéled meg a két bortípust a kalauzhoz kóstolt borok alapján?
Ma már nem kételkedem az egri csillag helyében sem, pedig annak idején elég szkeptikus voltam. Őszintén megmondom, nem hittem benne. De most, néhány év komoly munka után belátom, hogy a fajtatiszta borokkal Egerben sokszor nehéz megjelenni a piacon.
Bármennyire is szép tud lenni egy-egy furmint vagy olaszrizling, az egyre inkább felmelegedő dűlők nem kis feladat elé állítják a termelőket. Talán pont a vörösborokhoz hasonlóan kialakított házasítások segítenek majd egyre inkább terroirhű borokat készíteni.
Mert amúgy Eger útja nemigen lehet más. Ilyen termőhelyeket nem kihasználni és legalizált egyenborokat készíteni, azt hiszem, itt is vétek. Legalábbis számottevő mennyiségben. Ha a borok jó egyensúllyal, szép és eleven savakkal, érezhetően tiszta gyümölcsös karakterrel kerülnek palackba, előbb-utóbb a fogyasztók is megtanulják, hogy ezek különlegesen szép és egyértelműen csak egri borok lehetnek.
A világban a vörösborok között sokkal több a házasítás, a fehér fajtáknál ez jóval ritkább. De az évjárati és klimatikus hatásokat nem tudjuk kikerülni, úgy kell ezekhez alkalmazkodni, hogy az egri karakter megmaradjon.
Kiemelnél számunkra egy olyan régi kedvencet, amely ismét bizonyított, és egy olyat, ami újdonság volt számodra?
A Nagy-Eged hegy borai talán visszakerülnek a legszebb „térképekre”, itt 2016, 2017, 2018 és itt-ott már a 2019-es évjáratok remek kínálatot jelentenek. Az innen érkező tételekre nagyon oda kell figyelni, mindkét folyamatosan a piacon lévő pincészet világszínvonalú borokat kínál.
A St. Andrea Pincészet borait illetően már külföldön is komoly az érdeklődés, remek elismeréseket kaptak az utóbbi években. A borok minőségét és stílusát tekintve, azt hiszem, a Kovács Nimród Borászat borainak is ott a helye ezen a szinten. Ők is évek óta egyenletes minőséget és remek stílust kínálnak boraikkal. Őszintén remélem, hogy a Nagy-Eged hegy ma még kissé billegő maradék területének is rövid időn belül megoldódik a sorsa.
Újdonságként Csutorás Ferit említeném, az ő boraiban mostanában olyan remek stílusjegyeket fedeztem fel, ami igazán megkapott. Ezek számomra igazán különleges és szép élményeket adnak, afféle buján tiszteletre méltó tételek.
Hol kapható a kötet?
Elsősorban a kiadóban, a www.meszarosgabriella.com oldalon lehet megrendelni, de számos borüzlet is kínálja.
További cikkek
Szakmai csúcsra ért az Egri borvidék
Páratlan siker: 2025 minden nagy elismerését a bikavér és a csillag hazájának ítéltek
Újabb hatalmas szakmai elismerés érkezett az Egri borvidékre: Lamport Józsefet választották 2025-ben Az Év Bortermelőjévé. Ez a kiemelkedő siker azt jelenti, hogy…
Az Egri Borvidék büszkesége: Lamport József nyerte el az Év Bortermelője címet
Ismét rangos elismerés érte a borvidékünket: a Magyar Bor Akadémia „Minden idők legjobbjai – Év Bortermelője 2025” díj nyertese Lamport József, a Thummerer Pincészet főborásza!
A díj nemcsak a szakember egyéni teljesítményének szól, hanem az egész Egri Borvidék minőség iránti elkötelezettségét is fémjelzi.
Életút a szőlőtőkék között
Lamport József neve mára összeforrt a Noszvajon található Thummerer Pincészettel, ahol 2004 óta irányítja főborászként a szakmai munkát. A bor iránti szenvedélye azonban sokkal régebbre nyúlik vissza: édesanyja példáját követve már gyermekkorában eldőlt, hogy a szőlő és a bor világa lesz az ő útja.
A Kertészeti Egyetem elvégzése után a Törley pezsgőpincészetnél szerzett tapasztalatokat, ahol az ország különböző tájairól származó vörösborokkal dolgozhatott. Ez a széleskörű rálátás alapozta meg azt a szakmai magabiztosságot, amellyel később az egri terroirban rejlő lehetőségeket kezdte kibontani.
A minőség filozófiája: Bikavér és Csillag
Az Egri Bikavér Lovagrend tagjaként Lamport József hitvallása a szigorú fegyelem és a terméskorlátozás köré épül. Úgy véli, a régi és a mai Bikavérek közötti minőségi ugrás kulcsa – hasonlóan más nagy vörösborokhoz – a technológiai fegyelemben és a tökéletesen érett, válogatott alapanyagban rejlik.
Munkássága azonban nemcsak a vörösborokra korlátozódik. Aktív szerepet vállalt az Egri Bikavér méltó fehér párjának, az Egri Csillagnak a megalkotásában is, ezzel beírva nevét a borvidék modern kori történelmébe. Szakértelme és elhivatottsága az elmúlt két évtizedben számos hazai és nemzetközi elismeréshez segítette a Thummerer Pincészetet.
Illusztris társaságban
Az Év Bortermelője címért folyó versenyben idén is rendkívül erős mezőny gyűlt össze. Lamport József mellett a díj további várományosai voltak:
- Gere Zsolt (Villányi borvidék)
- Ipacs Szabó István (Villányi borvidék)
- Szentpétery Attila (Kunsági borvidék)
- Vesztergombi Csaba (Szekszárdi borvidék)
Mindannyian a magyar borászat meghatározó alakjai, akik saját borvidékükön a hagyományok őrzése mellett a folyamatos megújulást képviselik.
A Magyar Bor Akadémia döntése alapján a végső győztes kilétére december 5-én, egy sajtótájékoztató keretein belül került sor.
Az Egri Borvidék közössége egy emberként szurkolt Lamport Józsefnek, akinek már a jelölése is bizonyította: Eger ott van Európa és Magyarország bortérképének legkiemelkedőbb pontjai között.
Gratulálunk az elismeréshez!
Fiatal egri borász, aki a Bikavér jövőjét írhatja: Gál Tibor – Borászok Borásza 2025
„Én azért dolgozom, hogy a Bikavér legyen a legértékesebb egri bor, nyugodt megélhetést és presztízst adjon a termelőinek a bor világában.”
Gál Tibor – Borászok Borásza 2025
Mit jelent neked az, hogy az Egri Borvidéken dolgozhatsz?
Számtalan borvidéken volt lehetőségem dolgozni és tanulni az elmúlt években, de a szívem mindig hazahúzott. Ez egy megmagyarázhatatlan kapcsolat, tudod, hogy hol vagy otthon, hol érzed magad jól, hol vagy kiegyensúlyozott. Nekem ezt csak Eger adja meg. A családunk itt eresztett gyökeret, és szeretnék annyit adni ennek a vidéknek, hogy a gyermekeim ugyanezt érezhessék, amit én.
Hogyan definiálod az „egries” karaktert?
Az egri bor kétséget kizáróan egyedi. A jellemzően tufás talajnak köszönhetően minerális és ásványos, a hűvösebb klíma és a föld alatti pincelabirintusok miatt pedig úgy gyümölcsösek és vibrálóak, hogy közben koncentráltak, gazdagok és hihetetlenül elegánsak.
Hogyan viszonyultok a Bikavérhez – mit jelent nektek?
A Bikavér számomra az egyetlen igaz egri bor. Ez az a kifejeződés, ami egy személyben képes közvetíteni a borvidék különleges termőterületeit, a város kulturális sokszínűségét, turisztikai izgalmait és történelmi – irodalmi varázsvilágát. Ha egy szóban kellene leírni, mindazt, amiről a borvidék szól, akkor az a szó a Bikavér lenne.
Hol tart most, szerintetek, borvidéki szinten a Bikavérről való gondolkodás?
A Bikavérről gondolkodás rendkívül bátor dolog ma Egerben. A jelenlegi közízlés és divatok sok mindenkit elijesztenek ettől a markától, csak a legelkötelezettebbek vállalják ezt a különleges küldetést! A Bikavér nem csak egy bor. Ez A Bor. A sikeréhez nagyobb önfeláldozásra lenne szükség.
Milyen saját vagy közösségi célotok, küldetésetek van a Bikavérrel kapcsolatban?
Én azért dolgozom, hogy a Bikavér legyen a legértékesebb egri bor, adjon nyugodt megélhetést és presztízst a termelőinek a bor világában.
Az idei évben különleges összecsengésként több díjat is egri borászok nyertek el – mit jelent ez nektek?
Hogy jó úton haladunk. Ezt mi eddig is éreztük, de a nehezebb órákban mindig jól jön egy kis megerősítés. Ettől természetesen nem bízhatjuk el magunkat, de fontos és értékes ez a visszacsatolás a szakmától.