A siker erőt adott a folytatáshoz
Nyolcas Tamás több mint negyven éve telepítette el az első szőlőtőkéket az egri Pajados-dűlőben, de az élet jó negyedszázadra egy másik városba szólította. A pincészet alapjait később fiával, Ádámmal együtt rakták le, és a Nyolcas és Fia Borház tartalmas, jóivású borait gyorsan megkedvelték az igényes fogyasztók. Nyolcas Tamással beszélgettünk.
Hogyan kanyarodott az életed a szőlő, a bor felé?
Verpeléten születtem, Egerben nőttem fel. Gyerekkoromban a repülés vonzott. Pilóta szerettem volna lenni, de apám nem engedte, így léptem műszaki pályára. A barátaim többnyire a sört szerették, én meg a bort, de abban egyetértettünk, hogy se az egyikből, se a másikból nincs igazán jó minőségű a piacon, hát elhatároztuk, hogy csinálunk.
1981-ban el is telepítettem az első kékfrankosomat a Pajados-dűlőben, még ma is terem. Aztán két évvel később vettem egy kicsi pincét Ostoroson. Minden ezzel kezdődött.
Hogy sikerült az első borod?
Szerencsére jól. Ha nem így lett volna, talán nem is megyek tovább ezen az úton, de a siker erőt adott a folytatáshoz. Az akkori 0,8 hektáros területünk mára 7 hektárra nőtt, és van mellette egy kis bérelt szőlő is, így összesen 9 hektárról szüretelünk.
Tudatosan vásárolsz területeket, vagy beleszeretősen?
Tudatosan, de amit kiválasztok, abba mindig bele is szeretek, mert olyan szép. A régi öregek azt mondták, hogy nem szabad egy helyen venni a szőlőt, mert ha jön a jég, az összeset elviszi. Hát nekem öt dűlőben vannak a területeim, és volt már, hogy egyet tényleg elvert a jég, de a többi szép maradt.
A nyolcvanas évek elején kezdtél tudatosan szőlővel foglalkozni, aztán megvetted a pincét is. Hogy lehet az, hogy mi, fogyasztók csak 2012-ben találkoztunk a Nyolcas és Fia boraival? Mi történt közben?
Úgy hozta az élet, hogy elmentem Szegedre dolgozni, és ott is maradtam 25 évig. A szőlőterületeim nagy részét bérbe adtam, de amit megtartottam, azt műveltem tisztességgel, a bort pedig megittuk a barátokkal. A földnek és a szőlőmunkának azonban komoly vonzása van.
A kétezres évek elején egyszer csak fejleszteni kezdtem az ültetvényeket, és a fiam, Ádám is egyre gyakrabban járt ki velem a szőlőbe. Dolgoztunk, terveztünk, készítettük a borokat, az ostorosi kispincét egy tágasabb egrire cseréltük. Én még mindig Szegeden dolgoztam, amikor végül 2012-ben piacra léptünk a mindkettőnk által ígéretesnek gondolt 2009-es évjárat boraival, Nyolcas és Fia néven.
És még ugyanebben az évben, 2012-ben megkaptad az Egri hegyközségben „Az év szőlőtermelője” díjat. Mivel érdemelted ki az elismerést?
Bevezettem néhány szakmai újítást a szőlészetemben, amire nagyon rácsodálkoztak. Amikor a hozamkorlátozást a kétezres évek elején alkalmazni kezdték az itteni gazdák, én már egy évtizede annak megfelelően metszettem a szőlőt.
Nyaralni mindig borvidékre mentem, kértem a külföldi kollégákat, meséljék el, mutassák meg, hogy mit hogyan csinálnak. Folyamatosan tanultam, képeztem magam, és úgy látszik, meg is lett az eredménye. Ma már sok minden természetes a szőlészetben, ami húsz éve még nem volt az, örülök, hogy én is hozzájárulhattam a szemléletváltáshoz.
Mi a munkamegosztás köztetek Ádámmal?
Ádám a borász, én vagyok a szőlész, de a borászatot most a párommal ketten visszük, a fiam egyelőre lazábban kötődik a vállalkozáshoz. A világjárvány miatt bezártak az éttermek, a mi boraink pedig szinte csak ott keltek el, a visszaeső értékesítés meglehetősen érzékenyen érintett bennünket. Ádám keresett magának egy biztos állást, mi pedig tartjuk a frontot, és várjuk vissza, amint megerősödünk, és a borászat újra el tud tartani két családot.
Említetted, hogy jelenleg öt dűlőben vannak a területeitek. Melyik az az öt dűlő?
A Pajados volt az első, ahol nekünk csak kékfrankos terem. Aztán ott a Sík-hegy, ahol 2002-ben telepítettünk 0,4 hektár merlot-t, és közvetlenül mellette felújítottam egy egyhektáros, hatvanéves leánykaültetvényt.
A Marinka-dűlőben lévő ültetvény szintén korai szerzemény, azt volt a második területünk. Ottonel muskotály terem benne, neveletlen szőlő, sok vele a kézi munka, de az itt született muskotályt nagyon szeretik az emberek. A negyedik a Gesztenyési, ahol a kivágásra ítélt kékfrankosültetvényt az utolsó pillanatban mentettük meg, és ott van még az andornaktályai Rózsa-hegy, amit hat éve telepítettünk be: merlot, cabernet franc és turán terem benne.
Turán?
Na, éppen így szoktak visszakérdezni az emberek. Sokan nem értik, hogy festőszőlőből miért készítünk bort, de mi szeretjük, és a különlegességet kereső fogyasztók többsége is rajong érte. Akárcsak az öreg tőkéken termett leánykáért.
Miért fontos megmenteni az idős ültetvényeket?
Mert az öreg tőke mindig komplexebb gyümölcsöt ad. Képzeld el, hogy egy gyökér már 30-60 éve keres magának utat a talaj alatti rétegekben, és gyűjti a dűlő jellegzetességeit. Ehhez képest egy fiatal szőlő nagyon keveset mutat. Ezért van, hogy ameddig lehet, életben tartom a növényt. Ha látom, hogy megindult, akkor van türelmem akár két évig is várni, hogy újranevelje a kart. Ha visszafogjuk rajta a terhelést, nagyon szép gyümölcsökkel hálálja meg a törődést.
Melyik szőlőfajta a szívügyed?
A kékfrankos, egyértelműen. Egyrészt mert az a bikavér alapja, és a bikavért nagyon fontosnak tartjuk, másrészt pedig mert megbízhatóan terem és nagyon jó bort ad. A fehérek közül pedig a leányka áll hozzám legközelebb.
A szőlészetben szigorú elvek szerint dolgozol: alkalmazod a hozamkorlátozást, nem használsz gyomirtót, csak bioanyagokkal permetezel. Mi a helyzet a pincében?
Itt is igyekszünk a természetességre törekedni. A boraink spontán erjednek és mindenféle adalékanyagok nélkül születnek meg. A kénhasználatot is igyekszünk a minimálisra csökkenteni.
Hol fogadjátok a vendégeiteket?
2018 őszén készült el a kóstolóhelyiségünk, és ha minden jól megy, nyárra meglesz a terasz is. A tervek szerint csütörtöktől vasárnapig fogadjuk majd a látogatókat.
Milyen terveket dédelgetsz a borászat számára a jövőben?
A borpalettánkon nem akarok változtatni, semmiképpen sem szeretném 10 hektár fölé növelni a területeimet, és olyan tervem sincs, hogy új fajtákat vezetek be. Bár az olaszrizling izgat, és a kadarkával is szívesen megpróbálkoznék, de azt hiszem, nem ez rá a legalkalmasabb időszak. A meglévő fajtáinkból kell az évjáratok sajátosságait figyelembe véve kihozni a legjobbat.
Viszont szívesen látom a vendégeket, és elmegyek bárhová borkóstolót tartani, mert számomra megtiszteltetés, hogy az embereket érdekli, hogy mit tudunk mi, Nyolcas és Fia megmutatni ebből a csodálatos adottságokkal rendelkező, sokoldalú borvidékből.